Szolgálat

Az SOS Gyermekfalvak kezdeményezésére 2021 óta október 7-e az állami gondoskodásban élő gyerekek napja. Közel 7000 gyerek él ma gyermekotthonban, 5400 aktív nevelőszülő van az országban és körülbelül 2000 hiányzik ahhoz, hogy minden 12 év alatti gyerek családban nőhessen fel – olvasható az SOS Gyermekfalvak honlapján. 
Amióta pár éve volt lehetőségem egy kelebiai nevelőszülővel riportot készíteni, még mélyebben érint ez a téma. Nehezen tudok könnyek nélkül beszélni, írni róla, mert egyszerre megindító és fájdalmas, ahogy ezek a felnőttek (a nevelőszülők) és a szárnyaik alá vett gyermekek együtt léteznek a hétköznapokban, tanulva egymást. Az elmúlt hónapokban egészségügyi problémáim miatt többször megtapasztaltam, milyen mérhetetlenül fontos egy kiszolgáltatott, elhagyatott és félelemmel teli helyzetben a biztos családi közeg. Szó szerint gyógyít, a testet és a lelket egyaránt. Elszorul a szívem, amikor arra gondolok, hogy közel 7000 gyermek ezt semmilyen formában nem kapja ma meg Magyarországon. Pál apostol korintusiakhoz írt első levelének sorai jutnak eszembe: „ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom”. Márpedig ahhoz, hogy szeretni tudjunk, szeretettel forduljunk mások és a világ felé, szükségünk van arra, hogy minket is szeressenek. Az állami gondoskodásban élő gyermekeknél ez érezhetően csorbul, nekik is szükségük van családra, olyan felnőttekre, akik jól szeretik őket. Ezért is tisztelem mélységesen azokat, akik nevelőszülőkként idegen fiatalokat fogadnak be az otthonukba, a családjukba, hogy szeressék és neveljék őket. Piszkosul nehéz feladat lehet, főleg az elengedés része, amikor a gyermek vér szerinti vagy örökbe fogadó szüleihez kerül, de ennek a szolgálatnak az értéke bizony emberi életekben mérhető. Akkor pedig nem kérdés, hogy érdemes vállalni. Persze nem alkalmas rá mindenki, de hiszem, hogy attól azért többen, mint ahányan végül belevágnak. 
Sokat gondolkodom azon, én képes lennék-e ilyen érzelmi amplitúdójú szolgálatra, és vannak pillanatok, amikor azt érzem, egyszer biztosan meg fogom próbálni. Talán egyszerűen csak azért, mert ha tudom, hogy ezek közül a gyermekek közül már csak egyvalaki is könnyebben lélegzik azért, mert én vállaltam ezt a szolgálatot, már valaki olyanná váltam, aki felelősséget vállalt társadalmunk fejlődéséért. 
 

Olyan felnőttekre, akik jól szeretik őket.