A ruha teszi

Egyre kevesebb pénzt áldoznak a magyarok ruhára, még azt a keveset is rosszul, rémes ízléssel költik el. Az egyik nagy csoporthoz tartozók az igénytelenségük, a másik tábor pedig kulturálatlansága miatt öltözik rosszul – derült ki egy közelmúltban napvilágra hozott felmérésből. Sajnos a kutatás eredményének hitelességéhez nem igazán fér kétség. 

A nyár slágere idén is a zokni-szandál együttes, ami látszik, soha nem tűnik el az utcákról. A kedvencem a gyűrött póló, rövid nadrág, a féllábszárig érő fekete zokni és a tetszetősnek nem éppen mondható „bocskor”, amiben nagyon sok férfitársam pompázik nap mint nap. Ugyancsak hervasztóan hat a nők esetében a plusz kilókat még jobban kihangsúlyozó stretch, vagy az ápolatlanságra hajazó gyárilag gyűrt ruha. A rossz minőségű anyagból készült öltözék pedig a nem kívánt szagok forrása lehet. Az ízléstelenül összepárosított szerkó sem éppen az elegancia, a kifinomultság, a stílusosság forrása. 
Gyakran használatos a közmondás, hogy nem a ruha teszi az embert, amit sokan értelmeznek rosszul. A fenti állítás ugyanis arra vonatkozik, hogy az ember értékét nem öltözete alapján kell megítélni.

Az öltözékünk és megjelenésünk bizony nagyon sokat nyom a latban. A ruha fontos része lehet az önkifejezésben, személyiségünket közvetíti a külvilág felé, meghatározhatja kapcsolatainkat. Mielőtt felöltözünk és kilépünk az utcára érdemes felidézni a kiváló író és költő Oscar Wilde örök érvényű gondolatát, miszerint: A ruha teszi az embert - avagy így befolyásolja az életed különböző területeit az, hogyan öltözöl. „Csak sekélyes emberek nem ítélnek a külsőségek alapján”.