Kulcsfontosságú

A múlt hétvége és a mostani is több településen a húsvéti tojáskeresésről szólt, amit jómagam különösen kedves szokásnak tartok, mert már a legkisebbeket is arra tanítja, hogy a szabadban, mindenféle okoseszköz nélkül is szórakoztató, izgalmas élményeket élhetnek át. Miért rögtön ez jutott eszembe? Egyszerű és ijesztő a magyarázat: érdeklődésemnek köszönhetően rábukkantam egy pár éves kutatás eredményeire.

A 24–39 éves magyarországi szülők körében (akik már maguk is digitális környezetben születtek, nőttek fel) végzett felmérést a Huawei Technologies Hungary. Kiderült, a 3 év alatti gyerekek fele, a 4–6 évesek 90 százaléka, míg a 10 éven felüliek közül már mindenki használ okoseszközöket, főként okostelefont, tabletet és notebookot. Fájdalmas adatok ezek annak fényében, hogy ma már egyértelműen tudható: a gyerekneurológusok kétéves kor alatt egyáltalán nem ajánlanak érintőképernyőt, mert annak már napi tízperces használata megváltoztatja az agy fehérállományának fejlődését! Ráadásul mindezt egy amerikai kutatásnak köszönhetően már MRI-felvételek is jól láthatóan bizonyítják. A fehérállomány pedig fontos szerepet játszik a nyelvtanulás, az olvasás és a kognitív képességek fejlődésében.

Persze, senki nem vonja kétségbe, hogy rohanó világunkban borzasztó nehéz egy-egy idegőrlő pillanatban nem egy okoseszköz után nyúlni, ami gyorsan megnyugtatja a síró, enni nem akaró, hisztiző gyermeket. De ami a mélyben zajlik, messze nem olyan rózsás, mint amit a felszínen látunk ilyenkor. A gyermeknek ugyanis, ha érzelmi szükségleteinek kielégítésére válaszként újra és újra például egy okoseszközt kap, akkor sérülhet a személyiségfejlődése. Nem tanulja meg a frusztrációja, szorongása, félelme oldását, hanem szimplán valamilyen tárggyal elzsibbasztja, elbódítja magát.

Jelen írásomban csupán két okot említettem, felületesen, figyelemfelhívás céljából, de már ezekből is tisztán látható: kutya kötelességünk beszélni erről, és megosztani egymással az ismereteinket egy ilyen kulcsfontosságú témában.