Old School Musical I-II. - Szín máz az egész világ

Rendezők, főszereplők, statiszták:

Bodolay Géza kecskeméti munkásságának tíz éve alatt nem rendezett látványosabb színdarabot, mint amit a város vezetése kezdett az elmúlt év novemberében kínpadra vinni.

Ráadásul színészei, bármennyire is jól képzettek és nagyszerű művészek, elbújhatnak a városvezetés által rendezett színjáték szereplői mögött. Főszereplők és statiszták ügyében megoszlanak a vélemények. Voltak, akik főszereplőnek gondolták magukat, de közben statisztáltak a darabban.

Ők azok, első körben hatan, aztán tizenegyen (bár ez a szám folyamatosan csökkent az idő haladtával), akik azt hitték, kidolgoznak egy pályázatot, és az illetékesek az alapján fogják elbírálni, hogy ők alkalmasak-e a kecskeméti színházat vezetni öt éven keresztül. Mondjuk – a rossz nyelvek szerint -, közülük egy olyannyira biztosra ment, hogy sokat még a pályázati anyagával sem bíbelődött. Ő volt (és lett) az, aki miatt minden borult. Suttogják azok a szájak, amikben azok a nyelvek vannak. 

Aztán ott volt a közönség, aki azt hitték, ha véleményt nyilvánítanak, majd az ő szavuk valamit számít, bármelyik jelölt irányában.

És voltak statiszták, akik főszereplővé váltak. Főszereplőjévé annak a komédiának, aminek nem ez az első felvonása. Hiszen láthattuk az elsőt Sopronban, a másodikat Szolnokon.

"Bal, jobb, bal jobb, mennek a majmok":

Hát ez a mondóka sokszor eszembe jut, amikor öszecsapnak a politikai erők. Mert az egyik oldal mutogat a másikra, a másik meg az egyikre. És azt írja a Magyar Nemzet, hogy:

"Leginkább a szakmai viták hátterébe szorulása, a krónikus pénzhiány, a politika (talán még nem halálos) ölelése jellemzi a mai színházi közéletet. Kifejezetten politikai és nem szakmai indíttatású vita bontakozott ki például ősszel három fővárosi színiigazgató – Márta István (Új színház), Szirtes Tamás (Madách Színház), Sas József (Mikroszkóp Színpad) – mandátumának meghosszabbítása ürügyén.
(...)
A politikai érdekek uralmának köszönhetően az igazgatói posztok pályáztatása sokszor teljesen formális. Nem tudni, hogy a leendő színházi törvény hoz-e változást (...) Az egyik verzió alapján a látogatottságtól függetlenül, a megtartott előadások száma után járna a támogatás. Az igazgatók pozícióját erősítő elképzelés elvileg lehetőséget ad a nyugodtabb művészi munkára, ugyanakkor az önkormányzatokat a támogatásból való kivonulásra ösztönzi. A szaktárca számára ez nyilván a lehető legrosszabb megoldás lenne, hisz egyik elsődleges célja épp a saját kiadások csökkentése.

A másik változat a színházaktól függetlenül működő társulatokat, azaz a befogadó színházi rendszert részesítené előnyben."

És ezt úgy adják elő, hogy azok a másik oldalon álló gonoszok mit képzelnek, megölik a színházat. Mert ők nem ugyanazt csinálják? Megint csak Sopron, Szolnok, Kecskemét jut az ember eszébe. Kinevezik a saját emberüket a színház élére, kinyírnak egy jól működő tárulatot, aztán az általuk felügyelt teátrum befogadó színházzá válik, csökkentett költségvetéssel. Jöhet ida, a Turay.

És mindig csak egymásra mutogatnak, de sosem néznek felénk, az emberek felé.

Old School Musical:

Vezetőink jó sok emberből csináltak hülyét. A direktorjelöltek az utolsó pillanatig hitték, az a döntő, amit nyújtani próblának, a nézők meg marták egymást, biztatták saját jelöltjeiket. Miközben mindent előre elterveztek valakik. Azok, akik novemberi a tartózkodásukkal meghiúsították a döntést, most egyöntetűen mondtak igent Cseke Péterre. Akkor hogy is van ez? Ha ő annyira alkalmas, miért nem mondtak igent elsőre?

Jó kis oldszkúl életérzés. A régi iskola. Majd mi megmondjuk neked, te kit, és mit szeretsz, majd mi megmutatjuk, mit akarsz. Azon meg ne is gondolkozz, neked mi a jó!