2023.11.25. 13:57
Jonathan Wilson: a kijózanító vereség vezetett Anglia vb-címéhez
Jonathan Wilson angol szakíró szerint a magyarok napra pontosan hetven évvel ezelőtti, 6-3-as diadala a Wembley Stadionban óriási hatással volt a szigetországi együttes labdarúgására, ugyanis az évszázad mérkőzése vezetett a háromoroszlános gárda egyetlen, 1966-os világbajnoki címéhez – adta hírül az MTI.
1953. November 5-én kivonulnak a csapatok a Wembley stadionban az Anglia–Magyarország barátságos mérkőzésre. A találkozót a magyar válogatott nyerte 6-3 arányban, ami világszenzációnak számított
Forrás: AFP
Fotó: Zoltan THALY Jr.
A Kossuth rádiónak adott exkluzív interjúban a 47 éves Jonathan Wilson angol szakíró, aki számos futballkönyv szerzője.
Azt hiszem, az emberek nincsenek teljesen tisztában azzal, mekkora jelentősége volt annak a mérkőzésnek. Nemcsak a magyar, hanem az angol labdarúgásra is. Tulajdonképpen akkor kezdődött el az a forradalom, ami végül az 1966-os vb-győzelemhez vezette Angliát. Ez volt az a nap, amikor kénytelenek voltunk felismerni, hogy a régi módszereink nem elég jók, nem működnek, változtatni kell rajtuk
– mondta A Kossuth rádiónak a szakíró.
Wilson arról is mesélt, hogy a világbajnok angol válogatott későbbi szövetségi kapitánya, Alf Ramsey, aki 1953-ban játszott az angol csapatban, felhasználta mindazt, amit aznap tanult a magyaroktól.
Szerinte a Wembley-ben játszott meccs ébresztette rá a később az Ipswich gárdáját hét év alatt a harmadosztályból bajnoki címre vezető Ramseyt, hogy változtatni kell és milyen irányba kell változtatni az angol futballt.
Az angol labdarúgás szempontjából a legjelentősebb az volt, ahogy a magyar válogatott mozgott a pályán, ahogy például Zakariás is mélyen játszott. Az angol válogatott WM-rendszerben futballozott 1926-tól. Magyarország nagyon nagy lépést tett, félúton volt a WM-rendszer és a négyvédős rendszer között. Nem is feltétlen az volt a lényeges, ki hol játszott, hanem az, hogy lehet másképp tekinteni a játékra. Lehet gondolkodni a pozíciókról, játékszerepekről, ami része a stratégiának. Ez egy új világot nyitott meg. Az angol labdarúgás tradicionális, nagyon konzervatív volt, de ami aznap történt, ébresztőt fújt
– magyarázta Wilson azt, hogy az Aranycsapat miként forradalmasította a labdarúgást.
A szakíró az újítás mellett azt is elárulta, hogy ritkaságszámba megy, amikor öt-hat olyan kivételes képességű játékos egyszerre van a pályán, mint Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Bozsik József, Kocsis Sándort és Zakariás József.
Wilson kifejtette, az évszázad mérkőzése nemcsak annyiról szólt, hogy valaki jobb az angoloknál, amit amúgy korábban nem voltak hajlandóak elfogadni, hanem olyan hatalmas volt a tudásbéli különbség, amit nem lehetett nem észrevenni.
Úgy vélte, ez egy kijózanító pofon volt, ami által rájöttek az emberek, hogy a WM túl régi vágású, elavult szemlélet, ezért változtatni kell.
Példaként említette, hogy a sokkoló vereség után hamar elkezdtek kísérletezgetni, így Don Revie úgy játszott a Manchester Cityben, mint Hidegkuti az Aranycsapatban, azaz visszavont csatárként. Az Aranycsapat hetven évvel ezelőtti 6-3-as diadala azért volt sporttörténelmi jelentőségű, mert Anglia hazai pályán addig veretlen volt.
A 6-3 nem sporttörténeleem, hanem a magyar történelem
Az Aranycsapat és a 6:3 búvópatakként, a tiszta öröm forrásaként él bennünk. Rákosi közben „érkezett” és foglalta el helyét a kollektív tudattalanban, a közösségi-történelmi élmények oszlopcsarnokában, ahol aranytartalékként nyugszik azóta is – írta Kovács Gergő a Mandineren.
A szerző megemlíti, hogy napra pontosan 70 éve „történt meg” a 6:3 a londoni Wembley Stadionban, erre emlékezünk. A napot 1993-ban a magyar labdarúgás napjává nyilvánították, de valójában mindig is több volt annál.
Szerényebb olvasatban a pozitív, valamiért és nem valami ellen kibomló nemzeti büszkeség fontos állomása, a szimbólumok szintjén pedig az összetartozás ünnepe, még hétköznapibban, maga a boldogság.
– írta.
A teljes cikket a Mandiner oldalán olvashatják el!
