Magánrendelés a kórházban

Egy, a szerkesztőségünket megkereső kecskeméti hölgynek a minap OEP által finanszírozott műtétjét a sürgősségi ambulancián végezték el a kecskeméti megyei kórházban. Olvasónk szóvá tette, hogy az operáció előtt nem volt előkészítve az érzéstelenítő, és más eszköz is hiányzott a beavatkozáshoz. A „rendetlenséget” a műtétet végző főorvos – a beteg előtt – szóvá is tette az asszisztensnek, mire azt a választ kapta: előző nap egy másik doktor operált ott magánrendelés keretében, azért nincs minden a helyén.

Az eset kapcsán dr. Horváth Zsolt, a kecskeméti megyei kórház orvos igazgatója, traumatológusa lapunknak kijelentette: a műtét a sürgősségi ellátás traumatológiai részén történhetett, itt valóban tart egy kollégájuk magánrendelést, de munkaidőn kívül. Az orvosigazgató szerint olvasónk valamit félreérthetett az előtte lezajlott beszélgetésből, mert az biztos, hogy a magánrendelés és az ő operációja között még vagy tíz-tizenöt beavatkozás volt a műtőben. Horváth Zsolt azt is hangsúlyozta, hogy az érzéstelenítőt az asszisztensnek az orvos előtt kell felszívnia, így azt nem lehet értelmezni, hogy „nem volt előkészítve”. Valamint az sem állja meg a helyét, hogy valamely eszköz elfogyott volna, legfeljebb nem került vissza a sterilizálóból – mondta el az orvosigazgató.
Megkérdeztük dr. Svébis Mihályt, a megyei kórház főigazgatóját, mennyire általános, hogy a kórház orvosai magánrendelést tartanak az intézményben.

– Ha egy kórházi helyiség felszabadul, akkor azt a kollégák – munkaidőn kívül – nyugodtan használhatják, és folytathatnak magánrendelést, ez teljesen természetes. Sőt éppen azt szeretnénk, ha minél több orvos visszajönne hozzánk a máshol lévő magánrendelőikből, amikor a járóbeteg szakellátások felújítása lezárul. Miért álljanak üresen a jól felszerelt rendelőink, ha akad valaki, aki kibérelné? – nyilatkozta lapunknak dr. Svébis Mihály, hangsúlyozva: a magántevékenységre kizárólag munkaidőn túl, a tébés rendelésen kívül kerülhet sor. Kérdésünkre, miszerint elképzelhetőnek tartja-e, hogy ennek ellenkezője is előfordul, a főigazgató leszögezte: „nagyon nem szeretné, ha ilyen megtörténne”, és annak következményei lennének. Hozzátette azt is: a magánrendelésekre különböző engedélyeket kell kérni, és ezek sem engedik, hogy egy közalkalmazott a munkaidejében ne térítésmentesen gyógyítson.

Svébis Mihály azt is elmondta: most csak nagyon kevés, talán 4-5 orvos viszi magánpraxisát a kórházban, ha többen tennék ezt, akkor némi pluszbevételhez jutna az intézmény. A szóban forgó orvosoknak terembérleti díjat kell fizetniük a kórház számára, ez az összeg – ahogy a főigazgató fogalmazott – „lényegesen alacsonyabb”, mint amennyibe egy magánrendelő fenntartása kerül máshol a városban. Ugyancsak meg kell téríteniük a magánrendelést folytató orvosoknak a felhasznált eszközök és az esetleges asszisztencia költségét is.

Hraskó István -->