2009.08.09. 21:24
Nem dagad a malacpersely
Kevés jószág, kicsi haszon. Sűrítve ennyi lehetne a hétvégi majsai vásár összegzése. A hazai sertéságazat válságát mutatja, hogy alig kínáltak malacokat.
Gyér volt a felhozatal
A régi majsai vásárok olyan hírnevet váltottak ki, hogy még egy nótába is bekerültek. Szombaton azonban kevesen énekelhettek, hogy „Kiskunmajsán vettem egy malacot, nincs semmi panaszom rá”, mert gyér volt a felhozatal süvölvényekből.
– Nem is tudom, miért éri meg kínlódni az egésszel, csak munka van vele, haszon meg szinte semmi – jegyezte meg egy kömpöci gazda, aki annak azért örülhetett, hogy mind a tizenöt malacát egy tételben elvitték. A kora reggeli órákban általában még 11-13 ezer forintra tartották a malacokat, de kilenc órára már 2-3 ezer forinttal esett az átlagáruk.
A húsa ízletes és „fűnyírónak” is kiváló
Pangott a lábasjószágpiac többi része is. Néhány borjú cserélt gazdát 100-120 ezer forintért, míg a „szegény ember tehenét”, a kecskét már 7 ezer forintért is lehetett kapni.
– Hasznos, igénytelen, napi két liter tejet ad, a húsa ízletes és „fűnyírónak” is kiváló – tudtam meg Fejes Tibortól és feleségétől, akik Halasról hoztak át egy utánfutónyi jószágot.
A lóvásárban volt a legnagyobb a nyüzsgés, de ott is inkább csak nézelődők akadtak. A messziről érkezett kupecek, jobb híján, egyre harsányabban múlatták az idő. Tenyérbecsapással ritkán végződött üzlet, a hangos alkudozás során röpködő százezrek hallatán pedig nehéz volt eldönteni, hogy valódi egyezség köttetett, vagy csak színjáték volt az egész...
A lókupeceknél rájöhetett arra is a tudósító, hogy a szabadpiacon tényleg mindenből meg kell próbálni pénzt csinálni. – Ha ezeket a lovakat fotózza, fizessen kétezret, vagy törölje a képeket! – lépett mellém egy siheder, aki többször is megtette ajánlatát. No, ebből sem lett üzlet.