Az Uszód remek őszt fut, rangadók után is hibátlan

Címkék#labdarúgás #Uszód KSE #Borsos Tamás

A hétvégén rangadót nyert az Uszód, és ezzel egyrészt maradt tíz forduló után továbbra is százszázalékos, másrészt átvette a vezetést is a tabellán a vármegye három Nyugati csoportjában. A csapat játékosedzői funkciót ellátó labdarúgójával, Borsos Tamással beszélgettünk arról, hogy minek köszönhető az Uszód jó teljesítménye.

Vincze Miklós

Parádés őszt fut az idén Uszód. A 3. fordulóban három győzelemmel az élen álltak, utána viszont szabadnapos volt a csapat, és így többen megelőzték. Az elmúlt hétvégén azonban újra az élre álltak, miután – továbbra is százszázalékos teljesítményt nyújtva – ki-ki rangadón 4-3-ra legyőzték hazai pályán a Szentmártont.

Uszód, labdarúgás — Az Uszód csapata a Szentmárton elleni rangadó után.
Fotó: Uszód KSE

Borsos Tamás, a csapat gólzsákja és immáron – újra – játékos-edzői funkciót is ellátó labdarúgója érthető módon örömmel idézte fel a hétvégi rangadót.

– Egy vérbeli rangadó kerekedett a Szentmárton elleni mérkőzésből, ez a végeredményből és az eredmény alakulásából is látszik – jelentette ki Borsos Tamás, aki nem mellékesen a Nyugati csoport góllövőlistáját is vezeti 19 találattal a 15 gólos, hajósi Alföldi Albert és szalkszentmártoni Csonka Norbert előtt. – 2-0-ás hátrányba kerültünk a 20. percre, sőt, emberhátrányba is. Ott egy kicsit megijedtem, hogy mi lesz ebből, de aztán hála istennek valahogy sokkal jobban fölpörgött a csapat. 2-0-ig a Szalk volt fölényben, szép gólokat lőttek, helyzeteket dolgoztak ki, de aztán nálunk a fejekben átfordult valami. Talán plusz motivációt, lendületet adott az, hogy eggyel kevesebben maradtunk, de tény, hogy fokozatosan átvettük az irányítást. Igaz, hogy kaptunk még egy harmadik gólt is, de a félidőre sikerült feljönnünk 3-2-re, és ez azért nagyon kellett ahhoz, hogy maradjon még remény a győzelemre. A szünetben egy kicsit átvariáltam a csapatot, és az, hogy ez sikerült, a végeredményen látszik. Sikerült két szép gólt lőnünk, és így megfordítanunk a mérkőzést. Kiváló, igazi rangadó hangulatú találkozó volt, sokan elkísérték a szalkiakat, minket is szép számmal jöttek ki biztatni. Sőt, két ismert játékos is kilátogatott a meccsre, a Paks labdarúgói, Böde Dániel és Varga Roland, és ez azért egy ilyen kis falu életében szokatlan és jeles esemény. Kiss Tamás, a játékosunk a pályaedző Pakson, alighanem az ő kedvéért jöttek el. A hírek szerint nagyon élvezték a mérkőzést.

Az Uszód tavaly a 6. helyen zárt, ami az előző évek fényében szokatlanul gyenge eredménynek számít. Adódik a kérdés, hogy ennek fényében történt-e a nyáron változás, igazolással, vagy egyéb módon igyekeztek-e megerősíteni a csapatot.

– Történtek változások. Már a tavaszi idény záróbuliján elbeszélgettünk a társasággal, hogy minden bizonnyal amiatt futotta viszonylag gyengébb eredményre, mert az előző szezonban nagyon sok edzés elmaradt. Ennek megfelelően az idei szezonra való nyári felkészülést úgy kezdtük és csináltuk végig, hogy szerdán és szombaton is edzőmeccseket vívtunk, és a bajnoki rajt óta is tartjuk ezt az ütemet, szerdán edzés, hétvégén meccs. Jó az edzéslátogatottság, tucatnyian, másfél tucatnyian is rendszeresen összejövünk, és ez meg is látszik a pályán. Ha visszanézzük az őszi mérkőzéseinket, sokszor történt olyan, hogy az elején hátrányba kerültünk, és a második félidőben sikerült megfordítani a meccset. Meggyőződésem, hogy ez a feljavult kondíciónak is köszönhető. Távozók voltak a nyáron, Máté Béla hazament Fajszra, Zorván Marcell pedig elköltözött Uszódról, igyekeztünk őket pótolni, és sikerült minőségi játékosokkal erősítenünk. Halák Lajos maradt a csaptunk tagja, de a szekszárdi utánpótlás edzői feladatai miatt kevesebbet tud jönni hozzánk. Tabdiról igazoltunk egy védőt, Tóth Róbert személyében megbízható, határozott, jó képességű játékos érkezett hozzánk, illetve jött két, szintén minőségi játékos, Perity Ádám és Gyuris Bence a vármegye kettes Foktőből. Kapus poszton Varga Sándor érkezett Kalocsáról, vele a rutin költözött be az uszódi kapuba, ők ketten Gyuricza Tiborral tökéletesen kiegészítik egymást. Mind a ketten járnak edzésre, meccsen hol az egyik véd, hol a másik. Van egy harmadik kapusunk is, Badó Gábor, aki a korábbi években volt az első számú kapusunk. Ő nem távozott a klubtól, az igazolása is megvan, megígérte, hogy végső szükség esetén bevethetjük. Kapusból van egy negyedik is, az öcsém Borsos Richárd, és bár az igaz, hogy meccseken most nem jut lehetőséghez, de ha úgy adódik, őt is szeretném majd játszani.

Az egyes szám első személy használata nem véletlen, a nyáron ugyanis annyi apró változás történt a szakmai stábban, hogy újra Borsos Tamás irányítja játékos-edzői funkcióban a csapatot. A korábbi tréner, Kiss János sem távozott a klubtól, egyrészt játékosként is beszáll, ha kell – meg se kottyan neki, hogy betöltötte a 61. életévét – , másrészt technikai vezetőként segíti a gárdát. De az eredeti feladatától sem távolodott el, az edzéseken is rengeteget besegít.

Az Uszód az elmúlt kilenc évben végzett egyszer a 6., egyszer az 5., egyszer a 4., háromszor a 3. és háromszor a 2. helyen. Borsos Tamás először tréfával reagál arra a felvetésre, hogy melyik az a szám, amelyik szinte kiáltóan hiányzik ebből a sorból, majd komolyan is reagált annak a hiányára.

– Ha ránézek erre a számsorra, akkor azt látom, hogy hiányzik például a hetes, a nyolcas és a kilences, de – és a felvetés nyilván erre irányul – hiányzik az egyes is. Avagy az első hely, a bajnoki cím. Mit mondjak, ez a generáció, amelyik most focizik nálunk, nagyon megérdemelne már egy aranyat. Többen is vannak, akik már több mint tíz éve itt futballoznak, és valóban kijárna nekik egy emlékezetes siker, de úgy gondolom, hogy erről még korai beszélni. Főleg a mai világban, amikor egy vármegye hármas csapat esetében rengeteg áldozatot kell hozni a játékosoknak a foci érdekében, hiszen automatikusan ott van előtte a család, a munkahely. Magyarán most, az őszi idény vége felé nem lehet tudni, hogy ki az, aki tavasszal munkahelyi vag egyéb kötelezettség miatt kénytelen távozni, nem tudok megjósolni potenciális változásokat. Ahhoz, hogy valaki bajnokságot nyerjen, kell nagyon sok szerencse, és amellett még nagyon sok egyéb tényezőnek össze kell állnia. Ez az, amit megjósolni nem lehet. Hogy mi kell a sikerhez, azt tudom. Az, ami most fennáll, hogy hétről hétre minőségi csapattal tudunk kiállni, az az alap. Viszont ezt azért nehéz tartósan összehozni az előbb említett objektív tényezők miatt. Jelen pillanatban nálunk megvan a szükséges alap, ugyanis elmondhatom, hogy most nem csak a kezdőnk a jó, hanem cserélni is minőségi játékosokat tudok. Több olyan játékosunk a második félidőben beállva is nagyon sok pluszt tud hozzáadni. Azt tehát egyértelműen kijelenthetem, hogy szeretnénk bajnokságot nyerni. Nagyon sokszor szóba kerül a meccs utáni vacsorákon is, hogy ez milyen jó lenne. Örülök, hogy ezt kívánja a társaság, de én ezzel most nem szeretnék foglalkozni, mert nagyon messze van még a vége. A bajnokság állása pillanatok alatt változhat, most hétvégén Szakmárra látogatunk, ami újfent egy nagyon nehéz mérkőzés lesz, tehát itt még bármi lehet. Annyit garantálhatok, hogy dolgozunk a minél jobb végső helyezés érdekében.