Rigó Viktória az oldalvonalon van otthon

Szemmel láthatóan nagyon szívesen beszél a nemrégiben megtalált hivatásáról.

– Tizenöt éves voltam, amikor levizsgáztam, azóta százharmincöt mérkőzésnél tartok – feleli arra a kérdésre, hogy számon tartja-e, hogy hány mérkőzésen működött közre játékvezetőként vagy asszisztensként. – Ezek jelentős többsége asszisztensi szerepkör volt. Persze voltam vezetőbíró is utánpótlásmeccseken, de egyelőre erősen az asszisztensi feladat van az érdeklődésem középpontjában. Természetesen a karrierje elején egyébként is mindenki asszisztensként kezdi, mert azon a poszton kevesebb a felelősség, mivel a végső döntést a játékvezető hozza meg. Ez a megállapítás így persze nem feltétlenül igaz, hiszen vannak olyan, az eredményt befolyásoló meccsszituációk, amelyek az asszisztens jelzésén múlnak. Véleményem szerint azért jobb asszisztensként kezdeni, mert ezen a poszton kevesebb a konfrontálódás a játékosokkal, mivel ez egy korlátozottabb szerepkör. Ami engem illet, már játékvezetőként is kipróbáltam magam tizenöt mérkőzésen, de én úgy érzem, hogy egyelőre kimondottan az asszisztensi pozíció felé húz a szívem.

Labdarúgóként kezdte

Rigó Viktória először természetesen focistaként vette ki a részét a labdarúgásból, ám aztán hamar válaszút elé került a foci, illetve a játékvezetés tekintetében. 

– A sport mindig fontos szerepet játszott az életemben – tekint vissza. – Még egészen kicsi koromban nem nagyon ment a futás. Az anyukám edző, és nem hagyta ezt annyiban. Rendszeresen elvitt futni. Ez annyira inspirált, hogy a sport hamarosan az életem részévé vált, és teljesen megszerettem a futást. Mára a napi hét, nyolc kilométeres futás nálam már a kikapcsolódás elengedhetetlen része, fő formája. Gyerekként öt évig kosárlabdáztam, aztán főként a fiú osztálytársaim hatására elkezdtem focizni. Velük kezdtem el játszani, és annyira megtetszett, hogy hamarosan már versenyszerűen is űztem. Szép időszak volt az, hiszen nagyon jó csapatba kerültem a Kecskeméti LC-nél, és sikeresek is voltunk. Szabó Erika volt a vezetőedzőm, aki egy kiváló edző. Voltak persze hullámvölgyek a szereplésünk során, de az utolsó évemben, amikor befejeztem a focit, a Kecskeméti LC-vel megnyertük az U19-es regionális bajnokságot. A csapatban középhátvéd voltam. Néhány csapattársam jelentkezett a játékvezetői tanfolyamra és később én is kedvet kaptam. Elvégeztem a tanfolyamot, letettem a vizsgákat, aztán ki is próbáltam magam. Nagyjából egy évig ment a foci és a játékvezetés párhuzamosan, de hamar kiderült, hogy a kettő együtt nem fér bele az időmbe. Mikor a döntés szükségszerűvé vált, már nem jelentett a számomra dilemmát, hogy melyiket válasszam. Sokkal jobban megfogott a játékvezetés, mint maga a foci. Nekem nagyon tetszik. Véleményem szerint nagyon szép szakma, és komoly karrierlehetőség is van benne. Így utólag azt is érzem, hogy a fociban nem vihettem volna sokkal többre, ahhoz ugyanis túl későn kezdtem. A játékvezetés terén viszont előttem van még a jövő. Mivel a játékvezetés nagyon érdekel, érzem magamban a szenvedélyt és elkötelezettséget, nem vagyok rest rengeteg energiát belefektetni. A foci számomra sport és csapatjáték, a játékvezetés azonban egy más és komplex feladat, amiben szerepet játszik az erőnlét, az elmélet, a gyakorlati tapasztalatok, vagyis egy sokrétű, összetett dolog. Folyamatos gondolkodást és koncentrációt igényel, amikor meccs alatt száznyolcvanas a pulzusa az embernek. Kiterjedt megmérettetés, és e minőségében számomra sokkal vonzóbb. Óriási kihívás számomra az is, hogy megtanuljam az embereket kezelni. Ez a rendkívüli sokrétűség ami ebben a pályában vonz.

A családi támogatást megkapja

A családi háttér megvan ehhez a bonyolult munkához, a támogatást bőven megkapja az ifjú játékvezető hölgy. 

– Az anyukám maximálisan támogat ebben a dologban. Anyukám látott már élőben játékvezetés közben, és teljességgel mellettem áll. Számomra fontos, hogy otthon támogató háttér vegyen körül, és ha problémám van, részletesen meg tudjam azt beszélni. Ő ugyan nem ért a focihoz, soha nem azzal foglalkozott, de elképesztő empátiával át tudja érezni a mérkőzésekkel kapcsolatos, a mérkőzéseken felmerült problémáimat, és képes kielemezni, megérteni, feldolgozni az ilyen jellegű kérdéseket. Mindig figyel rám, de emellett persze nem csak lelki támaszt nyújt. Amikor például a felszerelést kellett megvásárolni, abban is segített. A családi hátteremre tehát nem lehet panasz, onnan folyamatosan jön a támogatás és a biztatás.

Lemondásokkal is jár a hivatás

A játékvezetés, ha valaki akkora elánnal, akkora elszántsággal műveli, mint Rigó Viktória, azért jár lemondásokkal. 

– Bulizni természetesen én is nagyon szeretek, akárcsak a többi középiskolás. Nálam viszont minden esetben a hétvégi mérkőzésé az elsőbbség. Ha meccsem van, akkor az minden mást háttérbe szorít. Így aztán a bulizás időszaka – szolid ez a bulizás persze, hiszen még középiskolások vagyunk – számomra a nyár, meg a tél, amikor állnak a bajnokságok. Koncertre néha elmegyek, ha egy-egy kedvencem lép fel a városban, de arra is csak akkor, ha időben haza tudok érni. Az NB II.-es és az NB I.-es meccsekre való beosztás miatt ugyanis gyakran jó messzire el kell utaznom. Ha szerencsém van, akkor van olyan kolléga, aki ugyanoda, vagy esetleg a közelbe megy autóval, ilyenkor mindig kihasználom a felajánlott segítséget – nekem még nincs jogosítványom –, de volt, hogy Pécsre egyedül kellett leutaznom. Ilyenkor már az előző napot is a másnapi meccsnek rendelem alá.

– Megesik, hogy hüledeznek, csodálkoznak, hogy ennyire fiatal vagyok. Ennek ellenére nagyon sok pozitív visszajelzést kapok. Persze teszek is ennek érdekében, és örömmel mondhatom, hogy rendre sikerül a kollégáknak bizonyítanom, hogy a fiatal korom dacára itt a helyem.

Mentor segíti a munkáját

Akárcsak a többi fiatal tehetségnek, Viktóriának is külön mentor segíti a munkáját, a fejlődését. 

– Van egy úgynevezett Talent csoport mindegyik vármegyében, így természetesen Bács-Kiskunban is. Ennek azok a fiatal játékvezetők a tagjai, akiket vagy már a vármegyeinél magasabb osztályú mérkőzésekre is beosztanak, vagy akiknél fennáll a lehetőség, hogy idővel magasabb szintre lépjenek. Tavasszal és ősszel három-három alkalommal tartanak továbbképzést. A Talent csoport mindegyik tagjának van egy mentora, az én mentorom Holczimmer Andor. Vele rendszeresen átbeszéljük az érdekesebb vagy problémásabb szituációkat, amik a meccseken felmerültek. Folyamatos kapcsolattartást jelent ez, ha bármi problémám van, az ő segítségére mindig számíthatok. Én 2022 augusztusában kerültem bele a programba, miután elméleti és gyakorlati szinten is megfelelően teljesítettem. Akkor még csak öt mérkőzés volt a hátam mögött. Rengeteg munkám volt abban, hogy a vizsga elméleti részére fel tudjak készülni, de nagyon sokat dolgoztam a fizikai követelmények teljesítése érdekében is. Így sikerült felkerülnöm a női NB II. előszobájába. Akkor nem voltam még kerettag, de fél évig minden hétvégén női NB II.-es meccseken vettem részt. Ezt követően 2023 februárjában be is kerültem a női NB II.-es keretbe. A mögöttem álló szezonban már szinte minden hétvégén kaptam NB I.-es megbízatást. Most nyáron fog kiderülni, hogy sikerül-e feljebb lépnem az NB I.-es keretbe. Nagyon reménykedem ebben. 

Az ellenőrzés ösztönzőleg hat rá

A gyors előrelépés feltétele, hogy az embert folyamatosan figyeljék, értékeljék. Rigó Viktóriánál szerencsére nem lámpalázat okoz, ha folyamatosan figyelik a működését, inkább még jobb teljesítményre ösztönzi. 

– A női NB I.-ben és II.-ben szinte minden mérkőzésen van egy országos ellenőr, aki általában a kisebb rutinnal rendelkező asszisztens teljesítményét nézi, figyeli, értékeli. Számomra jól végződtek ezek az ellenőrzések, súlyos hibát sosem követtem el. Én igazából örülök neki, ha van ellenőr. Az ilyen meccsek után konkrét értékelést kapunk. Nem mondom, hogy eleinte nem izgultam egy kicsit amiatt, hogy konkrétan engem figyelnek, de valójában rengeteg pozitívummal jár, ha van ellenőröm. Az ugyanis azt jelenti, hogy azonnal kapok konkrét, pontos visszajelzést a teljesítményemről.

Fiatal lévén, rengeteg a lehetősége

A fiatalkor először hátránynak tűnhet, a jövőt illető tervezés terén azonban a lehető legnagyobb előny egy asszisztens számára.

– Arra, hogy milyen szintre szeretnék asszisztensként eljutni, azt mondanám, hogy a lehető legmagasabbra, akár nemzetközi szintre. Bízom benne, hogy ezt sikerül elérni, és minél tovább működhetek játékvezetőként. Mindent meg fogok tenni ennek érdekében. Ezt én nem érzem egy hiú reménynek. Korábban említettem, hogy a kollégák, akikkel először találkozok, gyakran meglepődnek, hogy milyen fiatal vagyok még, de ilyenkor az a következő reakciójuk, hogy ha így folytatom, akkor előttem nyitva áll akár az országos kerettagságnál feljebb is vezető út. És hogy hova lehet eljutni a játékvezetéssel? Történt velem egy inspiráló eset abban a rövid időszakban, amikor még csak gondolkodtam, hogy jelentkezzem-e egyáltalán játékvezetői tanfolyamra. Keresztanyukámékkal külföldről tértünk haza egy nyaralásról, és a repülőn egy sorral előttünk ült egy játékvezetői hármas. Hölgyek, akik éppen egy nemzetközi tornáról jöttek haza. Beszélgetésbe elegyedtem az egyikükkel, Vad Anitával. Ahogy figyeltem a visszatérő vidám játékvezetőket a nemzetközi tornáról hazatérni, láttam meg, hogy a játékvezetésben bőven van potenciál. Azzal sokfelé eljuthat az ember, ha megfelelő alázattal csinálja. Amikor ez történt, még csak tizennégy éves voltam. Ekkor döbbentem rá, hogy nem csak a vármegyei meccsekből állhat egy játékvezetői karrier, és nem csak a diákmunka kiváltására alkalmas kereseti lehetőség. A távoli tervek ellenére, minden meccsre maximális alázattal készülök és utazom el, legyen szó vármegyei vagy országos szintű mérkőzésről. Minden mérkőzésen óriási megtiszteltetés részt venni. Idén tavasszal nagy megbecsülés volt, hogy a Lajosmizse–Kunbaja vármegyei kupaelődöntőn lengethettem. De emellett rádöbbentem, hogy ez a világjárás egyik módja is lehet. Aki megfelel a nemzetközi elvárásoknak, követelményeknek, idővel külföldi tornákra is eljuthat, márpedig utazni, ahogy szinte mindenki, én is nagyon szeretnék. A játékvezetés pedig olyan karrier, ahol egy külföldi út, nem öncélú, hanem a munkám velejárója. A találkozás a példaképekkel éppen abban az időszakban történt, amikor azon töprengtem, hogy jelentkezzem-e egyáltalán, és ez volt az a pillanat, amikor mintha a sors oldotta volna meg a dilemmámat: igen, jelentkezz a tanfolyamra, csináld!

Rigó Viktória két év múlva érettségizik, ugyanakkor egy olyan karrier alapjait kezdte el megteremteni, amivel akár külföldre is eljuthat. Angolból már felsőfokú nyelvvizsgája van, de nem lehet már eladni német és spanyol nyelven sem. Az elszántság, az alázat nem hiányzik belőle, minden együtt áll ahhoz, hogy valóra válthassa az álmát.