A stoplis marad, de Kiss László játékvezetőnek áll

Kiss László szép és hosszú karriert futott be a labdarúgás által. Több egyesületben is megfordult, játszott nagypályán, futsalozott is és baráti társaságok csapatát is erősítette kispályán. 

– 2003-ban kezdődött a labdarúgó-pályafutásom Helvécián. A bátyám ott focizott, így adva volt, hogy én is oda fogok igazolni, meséli Kiss László. – Igaz, előtte birkóztam tizennégy éves koromig, de már akkor is rúgtuk a labdát egymás közt. A birkózást abbahagytam, de szerettem volna sportolni, így a focit választottam. Ezt követően Kecskeméten játszottam, a KTE Utánpótlás Futball Klubban, ahol végigjártam a ranglétrát. A felnőttek között először Ladánybenén mutatkoztam be, a megyei első osztályban, de a KTE NB III.-as csapatának is a tagja voltam. Játszottam még Hartán, Hetényegyházán, Városföldön, és Lajosmizsén fejeztem be. 

Hátvédként is tudta segíteni a játékot. Azért szélsőként és támadóként szerepelt a legtöbb alkalommal a csapataiban. Egy támadó játékos esetében felmerül az, hogy volt-e gólkirály, és mi volt a legtöbb gól, amit egy bajnokságban lőtt. Kiss László itt sem panaszkodhat. 

– A 2015/2016-os bajnoki évben, mikor megnyertük Városfölddel a megyei másodosztályú bajnokságot, akkor negyvenhét mérkőzésen ötven gólt lőttem, ami gólirályi címet is jelentett. Utána is rúgtam még gólokat, de azt a mennyiséget nem tudtam megismételni, amit Városföldön. Lajosmizsén hét szezont húztam le, most a Jánoshalma elleni Magyar Kupa mérkőzésen játszottam utoljára, és így zártam le az aktív labdarúgó-pályafutásomat. 
Kiss László éveken keresztül a csapatkapitányi feladatokat is ellátta Lajosmizsén. Árva Zsolt vezetőedző jelölte ki erre a feladatra, de ő mindig is fontos szerepet töltött be a csapat életében. Felnéztek rá nemcsak a kora, de a játéktudása, a tapasztalata miatt is. Nagyon nehezen lehetett tőle elvenni a labdát, meg tudta tartani, sokan lepattantak róla. 

– Igen. Be kell vallanom, hogy én inkább az erőszakosabb játékosok közé tartoztam. Ez a testi erőmnek, a genetikának, vagy a birkózóként szerzett alapoknak is köszönhető. Erőszakosan, keményen és nem egy esetben akár durván is játszottam. Ezt sem tagadom, mert jó pár piros lapot gyűjtöttem ez által. Ha jól számoltam, akkor tizennégyet. A legtöbb labdarúgónak van egy énje a pályán, és azon kívül is. Ez rám is vonatkozik. A pályán tudtam durva, paraszt lenni, de azon kívül mindenkivel megtaláltam a közös hangot. Nem csak a csapattársaimmal, de az ellenfél játékosaival is. A pályán viszont mindenki ellenfél. Az utolsó mérkőzésemen szerettem volna kupagyőzelemmel visszavonulni. Ekkor is volt olyan incidensem, ami nem tetszett a jánoshalmiaknak. De ilyenkor más az ember adrenalinszintje, más hőfokon ég. Ilyenkor ki tudtam lépni önmagamból. 

Kiss László a nagypályás labdarúgást meg a futsalt teljes mértékig abbahagyta. Baráti szinten a városi bajnokságban azért még szerepelni fog. Választott viszont egy másik, labdarúgással kapcsolatos feladatot, a játékvezetést. 

– 2019-ben porcleválással megműtötték a jobb térdemet, két évvel később pedig a balt. Akkor megfogadtam és hangoztattam is, hogy ha még egyszer meg kell műteni a lábam, akkor abbahagyom az aktív futballt. Ez év januárjában bekövetkezett, hogy újra műteni kellett a bal térdemet. Már utána úgy voltam vele, hogy nem is kezdem újra, de csapatkapitányként és a sok lajosmizsei sérült és hiányzó miatt ezt nem tehettem meg. Magammal szemben és a csapattal szemben sem. Ezért ezt a fél évet még lejátszottam. Viszont ezért jelentkeztem játékvezetői tanfolyamra. Ezt a tavaszi szezont rászántam arra, hogy játékvezetőként megnézzem, saját magamnak meg tudok-e felelni, vagy sem. Úgy érzem, hogy megfeleltem magamnak, és a visszajelzések is pozitívok. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy játékvezetőként folytatom tovább. Rablóból lettem pandúr. Ezt többen is mondták már. 

Kiss László a tavaszi szezonban harmincöt mérkőzésen fújta a sípot, vagy lengette a zászlót, saját mérkőzései mellett. Természetesen a vármegyei első osztályban még nem szerepelhetett, mert még ott játszott. Engedi a kemény játékot, abból kifolyólag, ahogyan ő is futballozott az évek alatt. Próbál úgy vezetni, ahogyan ő is elvárta a játékvezetőktől, hogyan vezessenek. Távlatokban nem gondolkodik, de természetesen szeretne a vármegyei első osztályban is tevékenykedni. Majd meglátja, hogy mit hoz a jövő. Sok minden függ majd tőle, de attól is, hogy milyen mérkőzésekre fogják küldeni, és ott hogyan fog szerepelni.