Két és fél év alatt előrelépett a Jakabszállás

2021 januárjában, az őszi idényt követően a Jakabszállás éppen nulla ponttal volt sereghajtó a megyei harmadosztályú bajnokság Északi csoportjában, az volt az a pillanat, amikor elvállalta el az edzői posztot az a Garzó András, aki korábban, pontosabban addig kapusként szolgálta a Jakabszállás csapatát. A 2020/21-es idény végén aztán a csapat öt szerzett ponttal végzett az utolsó helyen, hogy aztán a 2021/22-es bajnokság a 16 csapatos mezőnyében már 15 ponttal fusson be a 14. helyre. A mögöttünk álló bajnokságban pedig már 35 megszerzett ponttal a 10. helyen zárt a Jakabszállás. A fejlődés, a javulás tehát a számokban is megmutatkozik, de vajon mi motiválhat arra valakit, hogy leüljön egy komplett őszi idényt követően nulla pontos csapat kispadjára?

– Nem azért vállaltam el a felkérést, hogy végre edzői poszton is dolgozhassak, azt ugyanis már megtehettem. Már 2012 óta dolgozom Lajosmizsén az utánpótlásban edzőként, ez a munka tehát nem volt ismeretlen a számomra, tehát olyan veszély nem fenyegetett, hogy ne tudtam volna, miről szól az edzőség – jelentette ki Garzó András. – Persze egy felnőtt csapatot dirigálni azért más, mint a fiatalokat. Játékosként 2015 óta szerepelek a Jakabszállásba – nem vagyok egy vándormadár típus –, jól ismerem a közeget, a játékosokat, így a közeg nem okozott fejtörést. Felkértek már egyébként korábban is az edzői posztra, de akkor még nem vállaltam el, 2021 januárjában azonban igent mondtam. Sokat nem kockáztattam, hiszen az azt megelőző években rendre az utolsó helyen végeztünk. Vesztenivalóm tehát nem volt, ugyanakkor úgy éreztem, tartozok is annyival a klubnak, hogy ha úgy érzem, hogy tudok segíteni, akkor megpróbálom. És ha azt látom, hogy a befektetett munka dacára nem sikerül javulást hozni, akkor átadom a helyem. Az a filozófiám, hogy mindig apró célokat kell kitűzni a csapat elé. Amikor januárban átvettem a nulla pontos társaságot, adta magát a cél, hogy több pontot gyűjtsünk mint ősszel. Kívülről nevetségesnek tűnhet, hogy siker volt a tavasz végére megszerezni öt pontot, de belülről pontosan tudom, hogy nem volt könnyű. Utána jött a következő szezon, 2021/22-ben az volt a célkitűzésünk, hogy ne legyünk utolsók. Teljesítettük. A tavalyi szezonban már az volt a cél, hogy ne végezzünk az alsó háromban, ezt a célt jelentősen túlteljesítettük, hiszen a 10. helyen végeztünk.

A javulás tehát kézzel fogható, és mindezt ráadásul igazolások nélkül érték el, a keret ugyanis szinte semmit nem változott. 

– A játékosállomány nem változott, ráadásul a létszám már 2021-ben is megfelelő volt. Nekem van egy szisztémám, hogy hogyan vezetem az edzéseket, és mivel az tetszett a társaságnak, hamar elkezdett növekedni az edzéslátogatottság, volt, hogy már tizenöten, tizenhatan voltunk, is, de arra is volt példa, hogy huszonketten gyűltünk össze a tréningre. Sikerült tehát olyan edzéseket tartanom, ami fölkeltette a játékosok érdeklődését, és mivel sokan jöttek, tudtunk érdemi munkát végezni. A vármegye háromban fontos, hogy edzésen is jól érezze magát a játékos, hiszen munka után, a sport öröméért jár edzésre is, és a meccsekre is. A munkában tehát partner volt a keret, aztán jöttek az eredmények, azzal a sikerélmény, és megváltozott a társaság hangulata is. Heti egy-egy edzést tartok egyébként, csütörtökön, a meccsek tekintetében pedig azt próbáltam elérni, hogy próbáljunk ragaszkodni egy állandó taktikához. Egy-egy játékosnak maximum két pozíciója legyen, ne az legyen, hogy minden hétvégén másutt játszik. Két pozíciót is éppen elég nehéz elsajátítani heti egy edzésen és heti egy bajnokin mellett. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy szép lassan javultak az eredmények. A keret 2021 óta lényegében állandó, nincsenek változások. A labdarúgók több, mint a fele jakabszállási, van féltucat játékosom Matkóról, és Kecskemétről kijárunk hárman. Sztárigazolások tehát nincsenek nálunk, de nem is lenne rá lehetőség, hiszen nálunk pénz nincs. Nálunk nem fordulhat elő az, hogy megígérem, hogy lesz sok pénz, itt lesz a kánaán, aztán májusban nem bírom kiállítani a csapatot, mert elfogyott a pénz. Mi egy olyan megye hármas klubot alakítottunk ki, ahol senki nem a pénzért játszik, hanem azért, hogy el tudjon jönni munka után sportolni egyet, hétvégén pedig tudjon egy jót játszani bajnoki meccsen. Ez tehát tipikusan örömfoci, ami szerencsés esetben sikerélménnyel is jár, és véleményem szerint a vármegye három erről szól.

A keretből nem akart kiemelni senkit, és hogy miért nem, azt konkrét tényekkel húzta alá. 

– Elég megnézni a házi góllövőlistát, hogy hányan szerezték a góljainkat, abból azonnal kiderül, hogy nem az van nálunk, hogy egy ember vinné a hátán a csapatot, és ha neki megy, megy a csapatnak is, ha neki nem megy, nem megy a csapatnak sem. A góljainkat is csapatszinten sikerült összehozni, hiszen sok játékos lövi.

Az idén is apró célt tűznek ki a gárda elé. 

– Az idén az lesz a célunk, hogy az utolsó öt helyet elkerüljük, sikerüljön beépülnünk a középmezőny aljába. Ez reálisnak tűnik. Ha egy hasonló eredményt elérnénk, mint az idén, harmincöt pontot megszerezve, azzal én már elégedett lennék. A keret az idén sem változik. A klubvezetés mindent elkövet annak érdekében, hogy a feltételek maximálisan adottak legyenek, és hogy a munkához kulturált környezetet biztosítsanak. A legutóbb az öltözőt sikerült az önkormányzat segítségével felújítani. Nálunk folyamatosak a szerény infrastrukturális változások. A Bozsik-programban is részt vesz Jakabszállás, gyermek szinten tehát megvan az utánpótlás nevelés.

A Jakabszállás a bajnokijait az elmúlt években rendre vasárnap játszotta. A nyáron fölmerült, hogy mi lenne, ha a csapat átkérné magát szombatra. Dodonai döntés született. – Komoly dilemma ez – merengett el magára a puszta felvetésre a mester. – Ha vasárnap játsszunk, akkor egy ilyen kisebb helységben bármikor jöhet egy falunap, esküvő és lakodalom, a grill parti, szüreti bál és mindenféle egyéb bál, névnapokról, születésnapokról nem is beszélve. És én nem várhatom el a játékostól, hogy ne menjen el a saját társaságával jól érezni magát, ha úgy adódik. Egy vármegye hármas csapatban, ahol pénzt senki nem kap a játékáért, nem kötelezhetek, és nem is akarok arra kötelezni senkit, hogy mindent a focinak rendeljen alá. A labdarúgó nem csak a csapat tagja, hanem a közösségé is. Az ugyanakkor tény, hogy ha valamilyen komoly rendezvény van, akkor másnap a játékos fáradt. Ha viszont áttennénk a bajnokijainkat szombatra, akkor meg az lenne a probléma, hogy elég sokan dolgoznak szombaton délig, vagy akár egész nap. Ez a kettősség okozza a dilemmát. De aztán úgy döntöttünk, hogy kikérjük a csapat véleményét, illetve megnézzük a naptárban, hogy mikor vannak bálak, és egyéb olyan események, amiket érdemes elkerülni egy másnapi futball meccsnek. Tehát ha mondjuk szombaton szüreti bál lesz, akkor szombat délután fogunk játszani. Marad tehát a vasárnap a játéknapunk, de szükség esetén áttesszük szombatra a meccseinket. A vármegye hármas örömfoci természetese velejárója ez a probléma. És azon vagyunk, hogy minél jobban igyekezzünk kezelni. Hiszen aki egy megye hármas csapatba játszik, annak nem csak a pályán kell teljesítenie, hanem a közösségben is.

A felkészülést a Jakabszállás július végén kezdte meg. A bajnokság augusztus utolsó hétvégéjén indul, de 19-én, ezen a hétvégén már tétmeccset játszanak, hiszen Ballószögre utaznak, megyei kupa mérkőzésre.