Gréczi Gábor gólkirály lett Kecskeméten

Harminchat gól. Ennyi találattal nyerte meg a 2022/23-as idényben a gólvadászok versenyét Gréczi Gábor. Aki ezt a számot látja, illetve aki látta a tavalyi idényben az ellenfelek kapuját rohamozni, az nem is azt kérdezné a harmincéves játékostól, hogy volt-e már gólkirály, hanem azt, hogy a pályafutása során hányszor. Pedig tévedne, Gréczi Gábor ugyanis első alkalommal volt gólkirály. 

– Magasabb osztályban – márpedig a közelmúltban ott szerepeltem – azért nehezebb a gólokat termelni, ráadásul az NB II.-ben nekem nem is a gólszerzés volt az első számú feladatom. Nem középcsatár voltam, inkább szélsőként a gólpasszok adása és az előkészítés volt a feladatom, így felnőtt szinten még nem szereztem meg ezt a képzeletbeli koronát, most először sikeról. Minek tagadjam, nagyon tudok örülni neki. Hozzáteszem, hogy amikor az SC Hírös-Épbe igazoltam, a gólkirályi címet azért – nem hangoztatva, hanem magam elé kitűzött célként, afféle csendes ultiként – megcéloztam.

Tehette ezt, hiszen két osztályt lépett lefelé, várható volt tehát, hogy hatékony játékra lesz képes. Nem is olyan régen még a Tiszakécske NB II.-es csapatában játszott, azt követően legközelebb pedig – tavaly nyáron – már a vármegyei másodosztályú SC Hírös-Ép csapatában tűnt fel. Sokan találgatták, mi állhat emögött, hogy egy olyan játékos, akivel az NB II.-ben is számolni kell az ellenfeleknek, alacsonyabb osztályú csapattal is beéri. 

Az első, a nagyobbik műtét után a rehabilitáció során derült ki, hogy a lábam még nem az igazi, így aztán még egyszer bele kellett nyúlni, jött tehát még egy rehabilitáció. Tiszakécskén pedig akkor már új edző volt, és úgy éreztem, hogy nem számol velem. Így aztán egy éve nyáron válaszút elé kerültem. Keresett engem jó NB III.-as csapat is, amely feljutási szándékkal vágott neki az idénynek, a vármegyei első osztályból is volt megkeresésem több helyről, de nekem azt is mérlegelnem kellett, hogy így harmincévesen már nem tudok annyi időt beletenni, főleg az NB III.-ba, amennyit az megkívánna, és amennyit megérné belekfetetni. Ráadásul gondolnom kellett a jövőmre is. Márpedig a civil élet felépítéséhez az SC Hírös-Ép tűnt a legideálisabb választásnak. Nem a könnyű gólkirályi cím vonzott tehát, hanem az, hogy készüljek arra az időszakra, amikor már nem leszek aktív játékos. Meg is találtam itt a számításaimat, hiszen nagyon sokat foglalkozom gyerekekkel. Tartunk nekik egyéni foglalkozásokat is, ezt is nagy lelkesedéssel csinálom Patvaros Zsolttal párban. Neve is van: Labdarúgó Műhely, és van itt az SC Hírös-Épnél két utánpótlás csapatom is. Ez volt az, amivel Kertész Zoltán el tudott csábítani Kecskemétre. Azt nem szabta feltételként, hogy csak akkor lehetek edző, ha a felnőtt csapatban is vállalom a szereplést, de én így tettem, és egyáltalán nem bántam meg. Megérte tehát úgymond alább adni a klubválasztás során annak érdekében, hogy azokat a feladatokat is elkezdhessem ellátni, amiket örömmel végzek. Ez lett tehát a legideálisabb felállás. Jól döntöttem, igazak a hírek: valóban családias hangulatú klub. Ráadásul régi barátokkal is újra összekerültem, gyerekkori barátom Patvaros Zsolt és am ost szintén Kécskérl ideigazolt Farkas András is, tehát nem csak csapatra találtam, hanem a régi csivészek is újra összekerültek. 

A tavalyi bajnokságban a számokat tekintve parádés teljesítménnyel lett bajnok az SC Hírös-Ép, a második helyen végzett Solt ugyanakkor akkora versenyt futott a kecskemétiekkel, hogy igazából csak az utolsó mérkőzés nyolcvanadik perce táján dőlt el, hogy bajnok az SC Hírös -Ép. – Most már így utólag azt mondom, hogy ez így lett kerek. Igazából magunknak tettük nehézzé a hajrát, hiszen korábban volt olyan, hogy már öt ponttal is vezettünk az élen, de aztán idegeben elszórtunk pontokat, és a Solt befogott, sőt, meg is előzött minket. Így viszont, hogy egy két meccs elkönnyelműsködése után ennyire szoros lett a vége, igazi élmény lett megszerezni az aranyérmet. Megnehezítettük a dolgokat, de megédesítettük a sikert. Úgyhogy nagyon szép emlék lesz ez az idény.

Sokáig nem dőlt el, hogy följebb lép-e az SC Hírös-ép a vármegyei első osztályban. – Közös fontolgatás tárgya volt az osztályváltás, Kertész Zoltán elnök úr azt mondta, tulajdonképpen ránk, játékosokra bízza. Természetesen volt olyan, aki nem tudta vállalni a magasabb osztályt, érthető módon, az első osztályban már több időt és energiát kell a focira fordítani, több áldozatot kíván, de a többség lelkes volt, és úgy döntött, hogy vágjunk bele a kalandba.

Azóta az első bajnokiját is lejátszotta az SC Hírös-Ép, és egy remek iramú mérkőzésen gól nélküli döntetlenre végzett a tavalyi ezüstérmes Bajai LC-vel. – Ezt a mérkőzés sikernek könyveltük el. Nagy dolog, hogy végig pariban voltunk a Bajával, amely szerintem a megye egyik legjobb csapata. Sőt, az első meccs után a lelkesedés csak nőtt. Persze jönnek majd még nehéz időszakok, de meggyőződésem, hogy fogunk mi még meglepetéseket okozni. Én ezt mondtam a társaságon a nyáron is, a bemutatkozásunk után pedig természetesen tartom. Mindenkinek számolnia kell az SC Hírös-Éppel. A kapusoknak pedig egy kapura életveszélyes Gréczi Gáborral.