Vajda Zoltán: 60 leszek nyáron, de egyelőre még eredményt várok el magamtól – podcast

Vajda Zoltán futás iránti vonzalma már középiskolás korában is megmutatkozott, azonban néhány tájékozódási futóverseny után csupán a Kinizsi Százas nevezetű teljesítménytúrán indult rendszeresen. Tavaly 37. alkalommal teljesítette azt. 

A futást tizennégy éve kezdte el komolyabban. − A stresszes élet miatt elkezdem sétálgatni. Aztán meguntam a sétát és kipróbáltam, hogy le tudom-e futni az 5-6 kilométert és sikerült – emlékezett vissza az ultrafutó. 

Később jött az első versenye, a Hírös-maraton, melyet 1 óra 30 perc alatt teljesített. Ezután azon kezdett el dolgozni, hogy még jobb szintidőt tudjon futni. Innentől kezdve nem volt megállás, egymás után jöttek a versenyek és a még hosszabb távok. Többek között háromszor teljesítette Görögországban a nevezetes 246 kilométeres Spartathlont Athén és Spárta között. Végigfutotta a kaliforniai Halál-völgyben megrendezett 217 kilométeres Badwater ultramaratont, ahol a versenyzők nem csupán a kilométerekkel, de gyakran az 50 Celsius-fok fölötti brutális hőséggel is megküzdenek, valamint teljesítette Európa leghosszabb ultrafutóversenyét, a 285 kilométeres Ultra Milano­-Sanremo-t is. 

Vajda Zoltán szerint háromféle futó létezik. Van, aki azért fut, mert le szeretne fogyni, más azért, mert élvezi, a harmadik – amilyen ő maga is − pedig eredményorientált. A hozzám hasonlóaknak ajánlom, hogy forduljon edzőhöz, mondta a futó, ugyanis úgy gondolja, hogy segítséggel sokkal könnyebb elérni azt a célt, amit eltervezünk. Épp ezért Vajda Zoltán 2 éve edzővel dolgozik, és mint mondja, ez szerencsére meg is látszik az eredményein, a munkáján.  

− Próbálok példát mutatni, hogy sose késő elkezdeni, megpróbálni – hangsúlyozta az ultrafutó. Ugyanis Vajda Zoltán nem titkolja, és büszkén vállalja, hogy idén tölti be a hatvanadik életévét.  

Hogy mikor szeret futni? Azt hihetnénk, hogy minden reggel futással kezdi a napot, de ez nem így van. Vajda Zoltán azt mondja, reggel nehéz rávennie magát a futásra. Inkább délután szeret futni, amikor is nem túl hosszan, de intenzíven edz. Hétfőn pihen, a hétköznapokon pedig körülbelül 14 kilométert fut minden nap. A hétvégén pedig, mint mondja, ultrafutóvá változik, akkor átlagosan 60-70 kilométert tesz meg egy hétvége alatt.

Azóta nem fogyaszt húst és más állati eredetű ételt sem. − A korábbi rendszeres sérülésem miatt életmódváltáson estem át 6 éve. Feleségem tanácsára vegán életmódra tértem át, és azóta elmaradtak a gyulladások – mesélte a futó. Mint mondta, egyedül a B12 vitamint kell tabletta formájában pótolnia, minden mást be lehet vinni a szervezetbe táplálék formájában. 

És hogyan lehet nagyon hosszú távot lefutni egyhuzamban? Mosolyogva válaszolt az ultrafutó. Elmondta, hogy az első ultrabalatoni futására a családjával ment. Összekötötték a versenyt egy kirándulással. Mint mondta, bennük ott tudatosult, hogy én egy nap alatt, pihenő nélkül szeretném lefutni ezt a távot. 

Az ultrafutó szerint, ha testileg és lelkileg felkészül az ember, teljesíteni tudja amit eltervezett. 

Aztán figyelni kell a frissítésekre. Sok folyadékot veszít az ember ilyenkor, ezt pótolni kell − magyarázta. 

− Az idei Ultrabalatonon már túl korán, 10 kilométer után elkezdtem enni − emlékezett vissza a futó. A gyomorfájása miatt pedig a 60-90 kilométer között nagyon lelassult.  − Végül 22 óra 3 perc lett az eredményem, szerintem jó 1,5 órát benne hagytam ebben a versenyben a helytelen táplálkozás miatt – tette hozzá. Azonban azt is hozzátette, hogy mindig tanulhatunk a saját hibánkból, és ő most is tanult belőle. 

A futás a szenvedélye, azt mondja, továbbra is eredményt vár el magától. Nem tudom meddig tudok még futni, de vannak még terveim, szeretnék még olyan helyeken is futni, ahol eddig még nem jártam − tette hozzá. 

A cikkben szereplő podcast megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.