Tornagyőztes lett a Madaras

Két csoportban nyolc csapat esett neki egymásnak vasárnap reggel kilenc órától a bácsbokodi sportcsarnokban. A Madaras az A jelű kvartettbe kapott besorolást.

Bevallom őszintén, reggel nem vettem volna mérget arra, hogy sikerül megnyernünk a tornát, ugyanis az A csoportot pokolian nehéznek éreztem – tekintett vissza Hepp Tamás, a madarasiak vezetőedzője. – A helyzetünk még tovább nehezedett az első meccsen, mert azon legyőztük ugyan a Felsőszentivánt 3–0 arányban, ám a csapatunk gépezetének az egyik legfontosabb eleme, Pilcsuk Tamás rögtön az első meccs első percében, emlékeim szerint az első labdaérintésénél megsérült. Letapadt a lába, és azonnal kénytelen volt cserét kérni, csúnyán be is dagadt a bokája azóta.

A Gara elleni győzelemmel aztán bebiztosították az elődöntőbe jutást, utána viszont 5–2 arányban kikaptak a Bácsborsódtól. A Bácsalmás II. elleni elődöntő után aztán újra a Borsóddal csaptak össze, immáron a döntőben. Az a mérkőzés 1-1-re végződött, és a büntetőket a Madaras nyerte. Az azt firtató kérdésre, hogy taktikailag volt-e jelentősége a Bácsborsódi elleni délelőtti mérkőzésnek, tehát hogy az azon a meccsen szerzett tapasztalatok birtokában könnyebb volt-e eredményesen lejátszani a döntőt, Hepp Tamás elmondta, hogy ilyen értelemben nem volt jelentősége a csoportmeccsnek. 

– A csoportmeccsek során szerintem azért is győzött le minket a Borsód a számszerű eredmény szerint viszonylag simán, mert akkor mi egymás után két meccset játszottunk, és a Borsód elleni volt a második. Az első félidőben vezettünk is még ellenük 2–0-ra, de aztán kezdett fáradni az első sor, sokat cserélgettünk, megbomlottak a sorok, és ki is fáradtak a srácok.

Arra a kérdésre, hogy melyik volt a legjobb meccsük, határozottan rávágta, hogy a Bácsalmás II. elleni elődöntő, amelyet 5–0 arányban nyertek meg. 

– Azon a meccsen nyújtottuk a legjobb teljesítményt, és az volt az a találkozó, amelyen minden összejött. Lábra mentek a passzok, nagyszerűen mentek a kényszerítők, azon a meccsen szó szerint játszottunk. Pedig nem volt gyenge az ellenfél, hiszen a Bácsalmás II. egyébként a harmadik helyre futott be. De azon a mérkőzésen nekünk minden összejött, pengésen játszott a csapat.

A tornával kapcsolatban elmondta, hogy a rendezés kiváló volt, ahogy kiváló volt a helyszín is, a bokodi csarnok. 

– Jó volt a társaság, jó volt találkozni az ellenfelekkel is, jók voltak a mérkőzések, és aztán idővel a szurkolói is egyre többen lettek a bokodi csarnokban. Ami azt illeti, azt mondom, és nem csak azért, mert mi lettünk a torna győztesei, hogy bár gyakrabban lenne ilyen rendezvény. A bokodi csarnokról pedig aligha kell nagyobb dicséret, ha azt mondom, Madarason is szívesen elfogadnánk.