Paprikásnak ígérkezik a Kalocsa-Akasztó

Ha a közelmúltban a kalocsai vezetőségről közös fotót kellett volna készíteni, alighanem szinte tapintható lett volna a különbség, ha az a bizonyos fotó október 10. előtt készült volna – amikor a csapat még nyeretlen volt, és mindössze három ponttal az utolsó előtti helyen szerénykedett –, vagy pedig ha október 24-ét követően állt volna össze a szakmai stáb, miután hirtelen két nagy meglepetést okozva két szép és a jövőt nézve biztató győzelmet aratott a csapat, két sorozatot, a Kunbaja hazai veretlenségét, és a Kiskunfélegyháza veretlenségét megszakítva. Az október 10-e előtti elképzelt fotón alighanem a rabosításhoz közeli állapotot, elkeseredést fejeztek volna ki az arcok, a 24-e utáni elképzelt pillanatfelvételen viszont már minden bizonnyal egy éppen befutott euródiszkó csapat öröme sugározna a képről, amely éppen aranylemezt átvenni érkezett meg Monte Carlo-ba.

– Meggyőző, plasztikus és szép ez a két a két elképzelt fotóról, de az igazságot azért nem fedi – reagált a felvetésre Kohány Balázs, a Kalocsai FC edzője. – Csak az eredmények miatt voltunk elkeseredve a rajtot követően, de azt tudtuk, hogy a csapatban több van. A nyáron egy teljesen új csapatot kellett építenünk. 

Nem volt tehát világvége hangulat, hiszen minden meccsen partiban voltunk az ellenféllel. Vadkerten 2–0-ra is vezettünk, a Lajosmizse a 90. percben egyenlített ellenünk, a kiskőrösi meccs után még a hazaiak edzője is lenyilatkozta, hogy rengeteg helyeztet kihagytunk, tehát sok ki-ki meccset játszottunk, csak többször is rosszul jöttünk ki belőlük. Most viszont két bravúrgyőzelmet értünk el. A kunbajai siker után már láttam a csapaton a felszabadultságot, és a fiatalok lelkesedéséből kiindulva már hét közben éreztem, hogy lehet keresnivalónk a Félegyháza ellen. Be is jött, amit vártam, megfelelő önbizalommal játszottak a srácok. Ezt várom továbbra is a csapatomtól. Hozzá kell tennem, hogy én ilyen fiatal csapatta még soha nem dolgoztam, – a kunbajai kezdőnk átlagéletkora tehát éppen hogy elérte a huszonegyet –, és örömre ad okot, hogy bizonyítanak a fiatalok. A tizenhat éves Tamás Zalán például az elmúlt három mérkőzésen kezdőként állta meg a helyét. 

Most kisebb gödörben vannak, de ettől függetlenül ez egy igazi ki-ki mérkőzés lesz. Bízom benne, hogy a csapat azt a játékot és hitet tudja hozni, amit az elmúlt két mérkőzésen. Ha így lesz, akkor a magunk javára tudtuk billenteni a mérleg nyelvét. Nehéz meccsre készülünk, de itthon szeretnénk tartani a pontokat.

– Elégedetlenek nem vagyunk, hiszen arattunk szép győzelmeket, persze közben jöttek vereségek is, olyanok is, amik váratlannak mondhatóak – értékelte röviden az őszt Judák László, az Akasztó technikai vezetője. – A csapat hozzáállásával csak a hazai, Kiskőrös elleni mérkőzésen, és a kunbajai fellépés alkalmával nem lehettünk elégedettek, azon a két meccsen nem volt megfelelő a hozzáállás. Egyébként hajtanak, küzdenek a srácok, csakhogy most már kilenc forduló után kikristályosodott, hogy ez az ősz számunkra a kihagyott helyzetekről szól. Jóval több pontot gyűjthettünk volna, ha a kapu előtt eredményesek vagyunk. 

Ezzel együtt nagyon sok van még hátra, bízunk abban, hogy előbb-utóbb a kapu előtt is feltaláljuk magunkat. Az eredeti célkitűzésünket, miszerint a mezőny első felében szeretnénk végezni, mindenképpen tarthatónak találjuk. Ami a hétvégi ellenfelet, a Kalocsát illeti, ők éppen most vannak feljövőben, így aztán ezúttal is nagyon szoros mérkőzésre számítunk, ahogy a Kalocsával rendre nagyon kiegyenlített csatákat szoktunk vívni. Bármennyire is jó formába lendültek, véleményem szerint képesek lehetünk elhozni a három pontot. Ezzel a céllal is utazunk, minden bizonnyal a helyzetkihasználáson fog eldőlni, hogy sikerül-e a célunkat valóra váltanunk.