2022.07.06. 10:16
A bajnok ifi az érsekcsanádi klub büszkesége
A mögöttünk álló nem hét szűk esztendő, pláne nem hét bő esztendő, sokkal inkább hét küzdelmes esztendő az, amely során Vörös Dávid edző és az Érsekcsanád neve összefonódott. Nem eltéphetetlenül, ugyanis Vörös Dávid az idén nyáron hátrébb lép, de nem hagyja el a klubot, amelynek építésében jelentős részt vállalt, és amelynek a filozófiája nem változik.
A felnőttben szereplő Grancsa János (a kép bal szélén) nemhogy kiment az U19 meccsére, még a fotókészítést is elvállalta
Vörös Dávidot, az Érsekcsanád felnőtt csapatának az edzőjét eredetileg az egyesület ifjúsági csapatának az igen tekintélyes mezőnyben megnyert bajnoki címéről – sőt, megvédett bajnoki címéről – terveztük megkérdezni, időközben azonban Vörös Dávid felállt a csapat kispadjáról. Arra ugyanakkor, hogy eme edző-leváltás esetében nem az edző sértődött meg és tartotta tovább vállalhatatlannak az egyesületet, illetve hogy nem is az egyesület zavarta el az edzőjét, abból lehet következtetni, hogy a klubtól nem távozott a harminchat éves Vörös Dávid, hiszen vezetőségi tagként továbbra is a megyei másodosztályú labdarúgó bajnokság Déli csoportjában szereplő Érsekcsandi KSE csapatát szolgálja.
Arra, hogy miért is állt föl a kispadról, több okot is fel tudott sorolni. – Nem tagadom, elsősorban a rengeteg idő miatt, amit elvett tőlem, és leginkább a családomtól. Van egy hét és egy ötéves kislányom, többet szeretnék együtt lenni velük, nagyon igénylik is.
Ugyanakkor egy kicsit a sikertelenség is közrejátszott ebben a lépésben, az, hogy nem tudtunk igazán jó eredményt elérni. Bár igazi amatőrként egy ilyen ligában, amilyen az igen erős a Déli volt, ez nehéz is lett volna.
És nem tagadom, most egy kicsit belefáradtam. Huszonkét éve minden vasárnapom meccsel telt, előbb labdarúgóként, majd edzőként. Hetet Sükösdön, hetet pedig Érsekcsanádon. És most már néhány dolog fontosabb annál, mint hogy edzőként újra belevágjak egy új bajnoki szezonba. Nem hirtelen felindulás ez most a részemről, már januárban jeleztem, hogy a kiégés jeleit érzem magamon. Azt ugyanakkor nagyon szerették volna, ha legalább valamilyen minőségben maradok. Ebbe belementem, különösen mivel a június 28-án megválasztott új vezetőségben én vagyok az egyetlen, aki a folytonosságot képviseli.
A felnőtt csapat teljesítménye Vörös Dávid szerint lehtett volna jobb is, de a körülményeket, az ellenfelek játékerejét tekintve vállalható.
– A mögöttünk álló idényben egy-két hellyel szerettem volna előbb végezni a gárdával, de csalódott nem vagyok, hiszen előzőleg a nyolc közé lőttem be a csapatot. Ha a Nádudvar elleni két meccset behúztuk volna – amelyeket az utolsó pillanatokban fordított meg a Nemesnádudvar –, akkor befuthattunk volna a hetedik helyre. De reális ez a 8 hely, és vállalható is úgy, hogy az életkort tekintve 22 és 24 év között van az egész csapat, és nálunk senki nem kap egy forintot sem. Ráadásul nálunk nincs olyan játékos, aki megye kettőnél magasabb osztályban szerepelt volna. Nálunk mindenki megye kettes, ex-megye hármas, és a saját ifinkből feljövő játékos. Ők alkotják az egész keretet, és én erre nagyon büszke vagyok. Ebben az idényben 28-29 játékos fordult meg a felnőtt csapatban, és mindenki megállta a helyét.
Kiégés ide vagy oda, ha a csapatról beszél, azért képes tűzbe jönni az érsekcsanádi ex-edző. Hát még amikor a bajnok U19-es csapat a téma. – Az ifiedzővel, Miokovics Milánnal remek kapcsolatban vagyunk. Kitűnő volt az együttműködés is, rendszeresen a bajnokik előtt péntek este ültünk, össze, hogy mind az ifi, mind a felnőtt a legoptimálisabb összetételben tudjon kiállni. Amikor szükség volt rá, adta nekem át az ifistákat a felnőttbe, és ennek lett az eredménye, hogy kilenc ifista lépett pályára az idén felnőtt meccsen. Volt, aki többször is, volt, aki csak egyszer, de nálunk nem fanyalgott senki, mindegyik ifista büszke volt arra, hogy a felnőtt csapatban játszhat.
Érsekcsanádon az ifi csapat, amely az előző két bajnokságot megnyerte, tulajdonképpen az egyesület büszkesége. – Ahogy mondtam, Miokovics Milán az edzőjük, és az ő munkájának az eredménye ez a két szép eredmény. Tavaly veretlenül, az idén egy vereséggel lett bajnok a csapat. Remek munkát végez.
Egyrészt arra neveli, készíti föl a gyerekeket, hogy majd a felnőttbe léphessenek, hogy az legyen számukra a természetes cél. Érezzék, hogy az ifi csak egy állomás, nem pedig végállomás.
Milán ugyanakkor megszeretteti a srácokkal a focit és a közösséget, a megyei foci közegét. Ő egy baráti társaságot is összekovácsol. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, hiszen 15 és 18 éves korom között az én edzőm is volt, az ezredforduló táján,Sükösdön. Remek eredményeket el tudott érni velünk is, mert megszerettette a focit és baráti társaságot alakított. Ki. Kevés klubnál járok ilyen felfogású utánpótlás edzőt. A mögöttünk álló idényben volt olyan, hogy a felnőtt keretnél nagyon égett a ház, nagyon kevesen voltunk .Bementem az ifi edzés végére, és jeleztem, hogy elfogyunk, kilencen vagyunk, öt ifi kellene. Azonnal jelentkeztek hatan. Ez óriási sikerélmény a számomra, sőt, pontosítanék, számomra ez a sikerélmény egy megyei másodosztályban. Ennek eredményeként a felnőttek is megbecsülik az ifistákat. Az utolsó meccsre, Bácsborsódra, arra a meccsre, amelyen a bajnoki címüket bebiztosíthatták a srácok, a felnőtt csapat tagjai közül is többen elutaztak szurkolni, egy vasárnap délelőtt. Na ezt nevezem én ragaszkodásnak.
A felnőtt csapat kispadján Vörös Dávid utódja Vadászlaki Zsolt. Aki arra tippel, hogy minden bizonnyal személyes ismeretség alapján választottátok ki, és nem pedig ismeretlen pályázók beadott önéletrajzainak a seregéből, az talál.
– Az egyik vezetőségi tag személyesen is ismerte, és ő mondta, hogy van neki C vizsgája, és azt is tudta Zsoltról, hogy szívesen kipróbálná magát edzőként. Az, hogy ráadásul bajai, előnynek számított. Van ugyanis három-négy srác nálunk, akik csanádiak ugyan, de ma már Baján élnek. És fontos szempont volt az is, hogy egy bajai edző tudja szállítani a játékosokat edzésre, meccsekre. Ráadásul Zsolt azt is elmondta, hogy nagyon tetszik nekik ez a felfogás, amit mi képviselünk, és amit szeretnénk folytatni. Nem azzal kezdte, hogy elvállalja, de hoz ide nyolc új játékost, hanem ezt a közösséget, ami itt kialakult, ezt igyekszik – igyekszünk – megerősíteni, sőt, még a másutt játszó érsekcsanádiakat is hazahívni. Miután egyeztek az elképzeléseink, örültünk, hogy ő is nagy örömmel bólintott rá a felkérésünkre.
Az Érsekcsanád a 2022/23-as idényre is a megyei másodosztályba adta be a nevezését, és ott próbál az idén is saját anyagból kihozni a legtöbbet, mindig figyelemmel tartva, hogy nem csak a helyezés a lényeg.
