Aranyat ér a borotai ezüst

Jóval a tavaszi idény előtt azt jelentette ki Szűcs Zoltán, a Borota labdarúgó szakosztályának az elnöke, hogy a bajnokság lezárultával szeretnének bajnokcsapatot ünnepelni Borotán. Volt még egy célkitűzés, ezt azonban hivatalosan nem deklarálták, mégpedig nem más, mint hogy ezt az eredményt százszázalékos tavaszi teljesítménnyel szeretnék elérni. Nos, egyik célkitűzés sem valósult meg, ám ha az kudarc, hogy egy csapat egy tavasz idény során tizenegy meccsen kilenc győzelem mellett mindössze két döntetlent játszik, és ezzel a teljesítménnyel a második helyre fut be, akkor ezt a kudarcot alighanem nagyon sokan irigylik és azonnal átvállalnák a borotaiaktól. Ráadásul nem sok híja volt egyik, előzetesen merésznek tűnő célkitűzés elérésének sem. 

Az viszont már a tavaszi első fordulóban eldőlt, hogy a második célkitűzés biztosan nem valósulhat meg, hiszen hazai pályán csak döntetlenre végeztek az őszi első Kunbajával. 

Adódik a kérdés, hogy ez vajon mennyire vetette vissza a hangulatot, hogy mindjárt az elején kiesett egy cél. 

– Egyáltalán nem vetette vissza – reagált a felvetésre Szűcs Zoltán. – Az a tavaszindító meccs 0–0 lett, de a fő célunk azon a találkozón az volt, hogy ne kapjunk ki, mert abban az esetben nagyon nagyra nőtt volna az éllovas Kunbaja előnye. Azon a találkozón végig fölényben voltunk egyébként, végig támadtunk – ezt a vendégek is elismerték –, ráadásul ők is úgy voltak vele, hogy kikapni itt ma nem szabad. Így a későbbi bajnok végig védekezett, és tartotta az eredményt. De vissza nem vetette a csapatot az a döntetlen. Összességében pedig természetesen elégedettek vagyunk a csapat helyezésével és a tavaszi teljesítményével is. Miért is ne lennénk? Hiszen lejátszottunk 21 mérkőzést úgy, hogy nem szenvedett vereséget a csapat, ráadásul ha a tavaszi eredményeket külön kezeljük, akkor tavaszi elsők vagyunk. Ez mindent elmond a csapat teljesítményéről, és indokolja az elégedettségünket is. Arról nem is beszélve, hogy ez a klub történetének a legjobb eredménye.

Arra a felvetésre, hogy mi volt a remek szereplés kulcsa, mely csapatrészek mely tagjai funkcionáltak kiemelkedően, elmondta, hogy nem konkrét játékosok teljesítményét emelné ki, mert inkább egy pályán szerzett közös élmény alapozta meg a tavaszi menetelést. – Nem emelnék ki játékost, inkább egy meccset. A bajai meccs volt az, ami maximálisan összerántotta a csapatot. A 76. percben még 2–0-ra vezetett a Baja, és onnan tudtunk nyerni 3–2-re, az hihetetlenül összerántotta a társaságot. Az volt mindjárt a második tavaszi meccs, és az olyan lökést adott a gárdának, ami kitartott a tavaszi idény végéig. A 93. percben szereztük meg a győztes gólt, egy igazi presztízsmérkőzésen, egy végig feszült hangulatú meccsen, aki azt ott a sikeres oldalon megélte, azt elfelejteni soha nem fogja. De szerintem a vesztesek sem.

Az ifi csapatukra is büszkék Borotán. 

– Az ifjúsági csapatunk is jó úton halad, azok a demográfiai problémák ugyanakkor, amelyek az összes csapatot sújtják az országban, ránk is hatással vannak. Egyszerűen nincsen elég gyerek a kis falvakban. Húszezres városok küzdenek azzal, hogy nem tudnak utánpótlás csapatot kiállítani, tehát ebben a helyzetben kész csoda, hogy egy ezerháromszáz lakosú településnek van utánpótlás csapta. Tehát már az büszkeségre adhat okot, hogy egyáltalán van U19-es csapatunk. De azért is vagyok nagyon büszke az ifinkre, és a 6. helyre is, amit elértek, mert nálunk volt egy olyan sor gyerek, aki sorozatban játszott az ifiben és a felnőttben is. Piukovics Martin, Busa Vajk, Vujvkovic Nebojsa voltak azok, akik rendszeresen játszottak a felnőttben és az ifiben is. De voltak második is, akik vállalták a felnőtt meccset. Amikor kevesen voltunk, Horváth Krisztián, Szabó Alex és még mások is helytálltak a felnőtt csapatban is, amikor szükség volt rá.

Nem kevés a délvidéki, de úgy tűnik, hogy ami a csapategységet illeti, Borotán ez nem jelent problémát. – Öt éve itt játszanak a szerbjeink, mi már gyakorlatilag borotaiaknak tekintjük őket, és ők is úgy jönnek ide, mintha hazajönnének.

A mögöttünk álló idényben Fenyvesi Ferenc volt a csapat edzője, vele érte el ezt a klub történetének a legszebb eredményt a Borota. Fenyvesi Ferenc, a sikeredző ugyanakkor elvállalta a Jánoshalma felkérését, és az idén nyáról már a JFC-t készíti fel az őszi idényre. Adódik a kérdés, hogy lett-e ebből esetleg harag vagy neheztelés. – Egyáltalán nem – jelentette ki Szűcs Zoltán. – Sőt, nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a karrierje során az első, felnőtt csapat mellett eltöltött éve a borotai volt. Nemhogy neheztelés nincs, de büszkék vagyunk arra is, hogy miután nálunk bemutatkozott, rögtön egy bajnokesélyes csapat edzője lesz a megyei első osztályban. Gratuláltam neki én is, és sok sikert kívánok neki. Az éremosztón is együtt ünnepelt a csapattal. Egyébként nagy meglepetés nem ért azzal, hogy őt szemelte ki a Jánoshalma. Amikor megtudtuk, hogy Florin Nenad hazatér, és hallottuk, hogy a Jánoshalma edzőt keres, én már biztos voltam abban, hogy ilyen eredménysorral, ami a Feri mögött van, meg fogják keresni.

Az MLSZ Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága a jövő héten kerül nyilvánosságra, hogy a megyei bajnokságban melyik csapat milyen osztályba nevezett, melyik csoportba kapott besorolást. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a megannyi szóbeszéd alapján várhatóak kellemes és kellemetlen meglepetések is a nevezések nyilvánosságra hozatalakor. Szűcs Zoltán kellemes meglepetéssel tud szolgálni ebben a témában. 

– Már tudok erről nyilatkozni, hiszen benyújtottuk a nevezésünket, és nem egy, hanem két csapatot nevezünk. Neveztünk egy csapatot a megyei másod-, és a megyei harmadosztályba is. Ezután egy hónapunk lesz arra, hogy azon terveinket, hogy megye kettes és megye hármas csapatot is működtetnünk, átültessük a gyakorlatba. Ezen fogunk tevékenykedni, hogy ez realizálódjon.

Egyelőre ez az alapvető cél Borotán, hogy az ősszel mindkét csapat elinduljon. Hogy milyen kerettel, milyen stábbal, az a következő egy hónapban fog eldőlni.

– Egy biztos, ez az ezüstérem arra is jó volt, hogy a falu most már száz százalékig a magáénak érzi a csapatot. Eddig is szerették a gárdát, de mivel mi kis település vagyunk, igen sok volt a nem helybéli játékos. Mostanra azonban nem csak a csapat ért össze, hanem a falu is befogadta és a magának tekinti a gárdát. 

Az sem mellékes, hogy a polgármester asszony, Kisné Tóth Renáta eddig is támogatott minket, és biztosított minket arról, hogy ez így lesz a továbbiakban is.