Olykor szállt is a Balota

A Balotaszállás a 2020/21-es idényben a megyei harmadosztályú labdarúgó-bajnokság Közép csoportjában szerepelt, és a 4 helyen zárt. Huszonhat mérkőzésből tizenhetet megnyertek, három alkalommal megosztoztak a pontokon, hat alkalommal szenvedtek vereséget. Bár a szezonból még a záróvacsora hátra van, – amit július 24-ére terveznek, és amelyen a klub vezetői kiosztják a házi gólkirálynak, a legjobb játékosnak járó díjat, illetve közönségdíjat –, a vezetők már az új, 2021/22-es szezonra készítik a csapatot.

Több játékossal is tárgyalásban állnak, egy távozó pedig biztosan lesz, Baranek Sándor.

Az idényzáró vacsora után a csapat sem tétlenkedik sokáig, ugyanis egy hétre rá részt vesz a felkészülésbe remekül beilleszthető, ugyanakkor már hagyománnyá vált Négyeshatár Kupán, amelynek az idén Pusztamérges ad otthont. A Balotaszállás erre a tornára címvédőként érkezik, miután a tavalyi viadalon az elődöntőben büntetőkkel verték az idei rendezőt, a döntőben pedig 5–1-re legyőzték a Ruzsa csapatát. Ezt követően további két edzőmérkőzést terveznek, mindkettőt megyei másodosztályú gárdákkal. Tompára látogatnak, és a másodosztályba frissen visszakerülő Kelebiával is megmérkőznek augusztusban.

Változások történtek a megyei bajnokságban, több csapat is osztályt váltott, illetve a harmadosztályban néhány csapat más csoportban folytatja ősztől, a Balotaszállást az idén ez nem érintette.

A számukra a tavalyi idény volt újdonság a tekintetben, hogy felkerültek a Közép csoportba.

– Nem tagadom, hogy tavaly nem túlságosan repestem a gondolattól, hogy új csoportba kerültünk, ráadásul úgy, hogy még az előzőbe sem tudtunk igazán beilleszkedni – emlékszik vissza a tavalyi idény előtti helyzetre Mezei Csaba, a Balotaszállás vezetőedzője. – Elsősorban azért, mert akkoriban éppen átalakulóban volt a csapat. De az sem okozott túlzott örömöt, hogy tudtuk, hogy megannyi második számú csapattal kerülünk szembe. A második számú csapatok amatőr ligában történő szerepeltetéséről megvan a saját véleményem, de inkább nem fejteném ki. Sokan megtették már. De sikerült alkalmazkodnunk az új helyzethez. Annak viszont felhőtlenül örülök, hogy a fiatalok és más érkezők gyorsan integrálódnak a mi családias hangulatú csapatunkba, ez is az egyik kulcsa annak, hogy évek óta jól szerepel a gárda. Más nemigen lehet, hiszen a körülményeink – tekintve például a pályánk, az öltözőnk állapotát –, a legalacsonyabb szinten vannak még a harmadik ligában is. Emiatt tehát talán nem a legcsábítóbb kilátás nálunk játszani, van viszont személyes kötelék, barátság, őszinteség, kiváló hangulat, és éppen annyi focitudás, amennyi ezen a szinten kell.

Kitűzött elvárás soha nincs a csapattal szemben, ezzel együtt minden nehézség ellenére rendre sikerül jól szerepelnünk.

Schveitzer Milánnak, a csapat játékosának a gárda végső helyezését illetően az egyik szeme sír, a másik nevet. – Ha tavaly ilyenkor azt mondják nekünk, látva a Közép csoport megújult beosztását, hogy a végén a 4. helyen futunk be, azt gondolkodás nélkül aláírtam volna. Aztán ahogy jöttek a meccsek, és ahogy jobbnál jobb eredményeket értünk el, megjött az étvágyunk. Szeretném kiemelni az őszi csokorból a Kunfehértó elleni hazai és a Kiskőrös II. elleni idegenbeli meccset, ezek voltak az őszi idény csúcspontjai. Az utóbbi ráadásul úgy, hogy azon egy kissé tartalékos is volt a társaság, de akkor is megmutatta a küzdeni tudását. Sajnos az ősz vége felé ismét közbeszólt a járvány, több meccs is elmaradt, én attól féltem, hogy emiatt elveszítjük a motivációnkat. Az olyan esetek sem dobták föl a társaságot, amikor szombat délelőtt 11-kor lett volna meccsünk, és péntek este 8-kor tudtuk meg, hogy elmarad. Ennek ellenére nem engedett ki a társaság. Télen aztán sikerült egy igazán jó felkészülést összehozni. Voltak edzések teremben és a szabadban is, valamint sikerült több hasznos edzőmeccset lejátszani. Szerintem ennek tudható be, hogy remekül kezdtük a tavaszt. Leszámítva egy Csengőd elleni meccset, amelyen levonult a vendégcsapat, és ami igen rosszul érintett minket, egészen a soltvadkerti meccsig – nem túlzok –, szárnyalt a csapat, fel is kerültünk a dobogóra, és sokáig nem is szorultunk le, ám a Vadkertre indulásnál történt egy autóbaleset, amiben nem mi voltunk a hibásak. Az egyik meccsre induló autónk karambolozott. Ennek a következményeivel küzd mind a mai napig az egyik játékostársam, Kaszap Attila. Egyszóval, ott képletes értelemben is bekövetkezett egy kisebb törés, ráadásul a fő riválisunk a bronzért folytatott harcban azt követően minden meccsét megnyerte, és megszerezte a 3. helyet.

Pozitív élményből azért így sem volt hiány még a hajrában sem, különösen, mivel szerintem az év meccsét játszottuk hazai pályán a jó erőkből álló, rutinos Kiskőrös ellen, amelyet 5–4-re nyertünk meg.

Sajnos a tavasz eleji menetelésünket tekintetbe véve, szívből örülni már nem tudok a negyedik helynek, hiszen szép lett volna egy bronzérem, de ettől függetlenül minden elismerésem a csapaté, szerintem ilyen összetartó és jó brigád még nem volt Balotán. Nem utolsósorban pedig szeretnék gratulálni Petrezselyem János barátomnak a házi gólkirályi címhez. Ami a jövőt illeti, nehéz lesz megismételni ugyanebben a csoportban ezt az eredményt, de mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ez sikerüljön.

Schveitzer Milán a szurkolóknak is megköszönte az egész éves biztatást, hiszen nem csak hazai pályán jutott ki a csapatnak a szurkolásból.

Ha ez így megy tovább, a balotai szurkolótábor lassan felkívánkozik a mennyei megyei bakancslistára a szurkolással, amely egészen egyedi. A lényege, hogy egy vezérszurkoló megadja a jelet: Balota! A kórus pedig ráfelel: Igen! Megfelelő mennyiségű drukker esetén ez egyre félelmetesebb fegyver lehet – ahogy maga a megfelelő méretű tábor is, és a Balotaszállás ebben különösen jól áll –, fontos meccsen fél gólt is érhet.