Félbemaradt a kalocsai krimi

Mintha egy jó krimi végéről maradt volna le a publikum, olyan lett ez az idei esztendő a megyeiben amiatt, hogy a járványhelyzet következtében nem tudták végigjátszani a bajnokságot a csapatok. Kalocsa az az egyesület, ahol minden bizonnyal a leginkább kínzó a nyitva maradt kérdés, hogy vajon sikerült volna-e a csapatnak végül a dobogóra befutni, s ha igen, hányadik helyre, milyen színű lett volna a kalocsai érem. Vuits Attila, a csapatkapitány nyilatkozta a télen, hogy úgy érzi, a Jánoshalma és a KHKT elviszi a két legszebb színű érmet, a Kalocsa viszont harcban lehet a harmadik helyért. Ehhez képest felfüggesztéskor a 2. helyen állt a Kalocsa, végső eredmény azonban nem lett. Tehát elégedettségre is van ok, de a hiányérzet is jogos.

– Az egész évet tekintve úgy gondolom, hogy a szezon egyik meglepetéscsapata lettünk – vállalkozott a csonka tavasz, illetve a csonka idény értékelésére Kohány Balázs, a Kalocsa vezetőedzője. – Ha kicsit visszatekintünk a tavaly nyári felkészülésünkre, arra juthatunk, hogy nem volt benne a pakliban ez a szép eredmény. Volt több játékos, aki távozott, a felkészülés alatt alapemberek dőltek ki súlyos sérüléssel, anyagi okok miatt erősíteni sem tudtunk, így felkészültünk arra, hogy egy fiatal, szűk kerettel nehéz év vár ránk. Ehhez képest egy gyengébb rajt után nagyszerű sorozatot produkálva dobogón teleltünk, és kis szerencsével tavasszal sikerült fellépni a tabella második fokára. Ezúton is szeretnék ezért minden játékosnak, vezetőnek és mindenkinek, aki támogatta a csapatomat köszönetet mondani, sajnos nem hivatalos a tabella, ám erre a szereplésre büszke lehet Kalocsa, hiszen aki jártas a megyei fociban, az tudja, hogy a költségvetést tekintve jó, ha a középmezőnybe odaférünk, mégis sikerült a pályán eltüntetni ezeket a különbségeket egy fiatal csapattal, amelyben szinte mindenki helyi játékos. Kalocsán még nem tartották meg az évzárót, de tervezik, és azon az évzárón – akárcsak megannyi, hasonló cipőben járó, dobogón végzett klubnál – saját költségen megvásárolt érmeket ajándékoznak a játékosoknak, a stábnak.

Örömre tehát volt bőven ok a félbemaradt idényben is. Ezek közül a vezetőedző elsősorban a csapat őszi menetelését emeli ki, amikor tíz mérkőzésből kilencet sikerült győzelemmel behúzniuk, és eközben csak Kiskunfélegyházán szenvedtek vereséget egy igazi ki-ki meccsen. A másik, ami elégedettségre ad okot – igaz, kényszerből, és a kényszer nagyúr, de hasznos is lehet –, hogy a már eleve fiatal keretbe további helyi illetőségű, saját nevelésű ifjoncokat sikerült beépíteni.

Érdekesség és a negatívumokhoz tartozik, hogy bár a Kalocsai FC soha senki ellen nem lépett elbizakodottan pályára, a sok bravúr mellett vereséget, sőt, kiadós vereséget éppen olyan mérkőzéseken sikerült szenvednie, amelyek előtt a közvélemény esélyesnek tartotta. – Kétszer volt okunk bosszúságra, a két súlyos, 0–5-ös és 1–5-ös vereségünk után – tekintett vissza a fiatal mester, akinek a megyei szakemberek nagy jövőt jósolnak vezetőedzőként. – Ősszel a 14 mérkőzésünkön mindösszesen 11 gólt kaptunk, ebből egy meccsen ötöt. Az tehát látszik, hogy összeállt a védekezésünk, mégis, ezek a rövidzárlatok benne vannak a csapatban. Ugyanakkor ez betudható a szűk keretünknek is, hiszen mindkét említett mérkőzésen alapemberek hiányoztak a védelemből, akiket sajnos egyik meccsen sem tudtunk megfelelően pótolni. Aztán a március 17-én lejátszott, mint azóta kiderült, utolsó forduló után jött a járvány miatti leállás.

– Természetesen a karantén ideje alatt is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a játékosokkal, ki volt adva mindenkinek futás, biciklizés, kondizás, és az, hogy miből mennyit kell elvégezni. Az otthoni munkát amatőr szinten nem lehet kötelezővé tenni vagy ellenőrizni, de biztos vagyok benne, hogy a csapat nagy része elvégezte azt. Aztán ahogy jöttek az enyhítések, a szabályok betartása mellett elkezdtük az edzéseket. Azóta is heti egy-két alkalommal találkozunk, és azt tervezzük, hogy ezen a ritmuson nem is változtatunk a felkészülés kezdetéig. Nagyon jó hangulatúak az edzések, az első találkozásnál is érezhető volt, hogy mindenki nagyon várta már, hogy újra együtt legyen a társaság. A felkészülés kezdetét július elejére tervezem, bízom benne, a járványhelyzet kedvezően alakul majd és nem lesz akadálya, hogy amatőr szinten is elinduljon a futballélet.

A kalocsai szurkolókat, de a riválisokat is foglalkoztatja, hogy mennyiben maradhat együtt ez a meglepetéscsapat. – Sajnos a klub anyagi helyzete nem túl rózsás, de vannak pozitív reménysugarak, így megalapozottan bízom abban, hogy a helyzet jól alakul, és sikerül a keretet együtt tartani, ugyanakkor az erősítés is ráférne a csapatra, mert nagyon kevesen vagyunk. Ahogy abban is bízom, hogy a vezetőség is velem tervezi a következő szezont.

Kohány Balázs ugyanakkor amellett, hogy a bajnokság egyik színfoltját vezette hétről hétre, a Géderlak igazolt játékosa is volt az elmúlt évben. – Ami a focit illeti, tavaly nyáron azt ígértem a géderlaki vezetőségnek, hogy még egy szezont végigcsinálok, aztán majd meglátjuk. Megmondom őszintén, hogy kezd egy kicsit sok lenni ez a kettős terhelés, és nálam már eldőlt, hogy az edzői szakmát mindenképpen az aktív labdarúgás elé helyezem. Viszont a járványhelyzet alatt rengeteget edzettem (futottam, bicikliztem, kondiztam, jó példával járva elöl a kalocsai játékosoknak) és most úgy érzem, hogy olyan jó állapotban vagyok fizikálisan, amilyenben már nagyon régen voltam. Megpróbálom majd megtalálni a helyzetre a megfelelő megoldást.