A borotai ifi eddig hibátlan, így nem örülnek a megszakításnak

– Egy listavezetőnek bizonyára nem jön jól a leállás. Ráadásul egy, az idei bajnokságban eddig száz százalékos csapatról beszélünk.

– Ez tökéletesen így van. Úgy gondolom, hogy egy bajnokságban ez sohasem jön jól, legyen bármilyen helyzetben is egy csapat. De így, hogy az ifjúsági csapatunk száz százalékos teljesítménnyel vezeti a bajnokságot, így kimondottan bosszantó. Ráadásul már az idejét sem tudom, hogy mikor történt olyan, hogy valaki százszázalékos teljesítménnyel legyen bajnok, márpedig a mi fiataljainknak az idén lett volna esélyük erre, így aztán nagyon várják, hogy folytatódjon a pontvadászat, és nagyon remélik, hogy folytatódik is. Hogy aztán így lesz-e, arra még senki nem tudja a választ.

–A bajnokságban egyelőre, az utolsó játéknapon a Mélykút volt az ellenfél. Ez a párosítás egyébként szomszédvári rangadó?

– Igen. Ez egy kiemelt párosítás mindkét csapat számára. Ráadásul a mélykúti ifi csapat nagyon jó, évek óta ott van az első-második helyen, így aztán nagy örömünkre szolgált, hogy ősszel és tavasszal is le tudtuk őket győzni.

– Ráadásul az utolsó fordulóban nem is akárhogyan, Kovács Ákos két, Hebők és Szabó Alex egy-egy góljával 4–0 arányban múlták felül a riválist.

– Az ellenfelet egyáltalán nem lenézve mondhatom, hogy sima meccs lett. Az eredmény talán még nem is tükrözi a mérkőzés képét. A mi fiaink arra törekedtek, hogy kapott gól nélkül menjen le a meccs, és hogy mindenképpen bezsebeljék a három pontot. Ez sikerült, és ez a lényeg.

– Szurkolóik vannak az ifiknek? Nézik a meccseiket?

– Azért örülök ennek a kérdésnek, mert így most van lehetőségem elmondani, hogy nálunk – szinte egyedülálló módon – ugyanannyi nézője és szurkolója van az ifi csapatnak, mint a felnőttnek. A helyi közönség itthon ugyanúgy kimegy az ifik meccseire, sőt, idegenbe is ugyanúgy elkíséri az ifi csapatot, mint a felnőttet, és ugyanolyan vérmesen szurkolnak a srácok meccsein is, ahogy a felnőttekén.

– A felnőtt csapatukban vannak szerb játékosok is. Az ifi keret tagjai helybéliek?

– Igen. Azért nagyon jó ez a csapat, és azért lehetünk mostanság büszkék rá, mert lényegében mind helybéliek. Évek óta együtt játszik ez a gárda, tavaly is csak egy hajszállal maradtak le az első helyről. Hogy nem kizárólag csak helyiekből áll a csapat, annak az az oka, hogy nemrégiben idehoztunk két felsőszentiváni ifjúsági játékost, Bogdán Istit a kapuba, Hebők Martint pedig a támadósor megerősítésére, és van három rémi játékosunk is. Rém itt van a szomszédban, és mivel ott most nincs csapat, így voltaképpen ők, Csatai Roland, Ádám Rómeó és Szabó Barna is helybélinek tekinthetők.

– Tudtommal évek óta nagy becsben tartják a borotai ifi csapatot, szükség esetén se nagyon adnak játékost a felnőttnek.

– Mi évek óta elsősorban a borsódi, a csanádi, és a mélykúti ifikkel vívunk nagy csatákat, presztízsmérkőzéseket. Azért is vagyunk most talán az elsők, mert a riválisaink – természetesen kényszerből, hiszen olykor kínzó a játékoshiány – sokszor kiveszik az ifiből a játékosaikat, és a felnőttben játszatják őket. Mi viszont azon az áron is inkább megbontatlanul hagyjuk az ifi csapatot, hogy a felnőtt kispadján sokszor csak egy csere van. Nem nyúlunk az ifihez, játszanak csak nyugodtan, ez nálunk egy, az Elnök Úr beleegyezésével kialakult íratlan szabály.

– Mutassa be az ifi csapatot! Kik az edzői, kik a húzóemberek?

– Úgy gondolom, hogy a siker kulcsa az, hogy egy igazán jó korosztály jött össze nálunk, és ezért senkit nem is szeretnék kiemelni. Három-négy éve együtt játszanak a fiúk, az összeállításuk annyira állandó, hogy meggyőződésem, hogy még a nézők is el tudnák mondani álmukból felverve a kezdőt. Korábban Horváth Gyula volt az edzőjük, Ő azonban sajnos megbetegedett, Őt váltotta másfél évvel ezelőtt Szem Róbert, aki egyébként a felnőttek edzője is most. Remek választás lett Ő az ifi csapat élére, ugyanis nagyon ért a fiatalok nyelvén.

– Most, hogy szinte csak telekommunikációs eszközök állnak rendelkezésre, tartják a kapcsolatot, adtak ki feladatokat?

– Most az első az egészség. Mind a felnőttekkel, mind a fiatalokkal, ahogy mondja, csak telekommunikációs eszközök segítségével tudjuk tartani a kapcsolatot. Az közismert tény, hogy Szerbiában már kijárási tilalom van, így az ottani játékosainktól lassan már azt sem tudjuk elvárni, hiába lelkesek és tennének meg mindent, hogy legalább fussanak, nem hogy egyéni edzéseket teljesítsenek. Így aztán sem az ifiknek, sem a felnőtteknek nem adunk ki feladatot, egyelőre nincs értelme. Követelményeket most nem támasztunk a fiatalokkal szemben sem, majd ha elül ez a járvány, behozzuk a lemaradást. Másnak nincs értelme.