Nehéz feladat állt tavasszal a kalocsai játékos-edző előtt, de megoldotta

A túl hosszú üresjátékot még a Kalocsához közeli Szelidi Strandröplabda-bajnokság sem dobja fel, ugyanis, több mint két évtizedes hagyományt megszakítva, idén nem táncol a labda a Szelidi-­tó partján.

A bajnokság előtt komoly nehézségekkel kellett szembenéznie a kalocsai röplabdának. A KSE legendás, több évtizednyi tapasztalattal rendelkező edzőjének, Kováts Ágnesnek a munkájára a helyi egyesület nem tartott igényt. Nem csak a kalocsai sportközönséget, de magát a trénert is meglepte, amikor a tavalyi felkészülés és az első meccs után közölték, hogy a helyére tanítványa, Szigeti Anna áll majd, aki a játékos-edző összetett feladatát vállalta magára.

A fiatal tréner bevallotta, hogy sokkal nehezebb a feladat, mint azt előzőleg gondolta. Egyrészt a mestere magasra tette a lécet, másrészt játékosként a pályán, de trénerként annak széléről is helyt kellett állnia, és Kováts edzőnő távozása után a felnőttek legrutinosabbjai szintén szögre akasztották a mezt, így Szigeti Annának új csapatot kellett felépítenie, támaszkodni pedig csak az ifjúsági csapatra tudott. Kalocsán így néhány kivétellel az ifi- és a felnőttcsapat ugyanaz.

A távozók mellett sérültek is kiestek a sorból, így szűkössé vált a keret, amely igyekezett gyorsan összeszokni, így heti három alkalommal az ifik és a felnőttek együtt edzettek. Az összhang a szezon végére jött meg. Amikor végre ráéreztek egymás játékára, vége szakadt a bajnokságnak. Szigeti Anna azonban bízik játékosaiban, és a kimaradó strandröplabda-­bajnokság mellett is biztosra veszi, hogy társai a nyáron is fitten tartják magukat.

– Nagyon nehéz évünk volt, sok döccenő, kisebb és nagyobb gödör van mögöttünk – tekintett vissza az idényre Szigeti Anna. – Az elején még magamban sem találtam a harmóniát, az összhangot, a végére azonban megtaláltam az arany középutat. Voltak örömök is, hiszen megcsillant a bronzérem előttünk, aztán le kellett mondanunk róla, de a 4. hely miatt sem vagyunk csalódottak, hiszen a tavalyi eredményhez képest így is előre tudtunk lépni egy helyet. Az személy szerint nekem volt óriási öröm, hogy a fiataljaink nagyon lelkesek voltak, és mindenben számíthattam rájuk, illetve, hogy az egyetemisták a távolságot hétről hétre leküzdve más városból is hazajöttek, nem hagytak itt minket, míg a bajai játékosaink onnan jártak át rendszeresen. Mindenkinek óriási köszönettel tartozom ezért. A legnagyobb sikert abban látom, hogy a végére sikerült egymásra és magunkra találni. Persze, a pályán is voltak sikerek, amire a legszívesebben emlékszünk majd vissza, az az MTK elleni hazai találkozó, ahol még teljes létszámmal voltunk, de mindenki, még mi magunk is meglepődtünk, hogy 3:0-ra hoztuk azt a meccset. Akkor voltunk a csúcson. Nagyszerű mérkőzés volt. De hogy megemlítsem a másik végletet is, a sereghajtó Érd szerezte meg ellenünk úgy a szezonbeli első pontjait, hogy két szett előnyünk volt, hátradőltünk, ők pedig rákapcsoltak és 3:2-re megvertek minket. Az nagyon fájó pontvesztés volt. Ilyet jövőre nem szeretnénk. Ezért nagyon kemény munkába kezdtünk július végén – tért át a jelenre a játékos-edző. – Tudjuk, hogy az erősségünk a nyitás, volt, hogy többször zsinórban öt pontot is képesek voltunk szerezni csak nyitásból, és erre még jobban ráerősítünk. De azt is tudjuk, hogy a játék másik alappillére, a nyitásfogadás azonban hagy némi kívánnivalót maga után, így azt nagyon rendbe kell hoznunk. A nyárra kaptak pihenőt a lányok, de ahogy ismerem a csapattársaimat, tudom, hogy nem csak a strandon napoztak és malmoztak. Aki igazán szereti ezt a sportot, az megtalálja a módját, hogy formában tartsa magát, és alig várja, hogy újra pattogjon a labda. Abban pedig biztos vagyok, hogy a mi csapatunk igazán szereti a röplabdát.