Örömünnep Tiszakécskén

– Kezdjük a végén! Meddig tartott az ünneplés, és miből állt? Legalábbis a publikus része.

– Nincs mit titkolnunk. Először az öltözőben ünnepeltünk, aztán a pályán, majd megtörtént az éremátadás, azt követően pedig a szurkolókkal együtt ünnepeltünk, végül a drukkerekkel közös vacsorán vettünk részt a műfüves csarnokban. Vállalható. Mi megtettük, amit elvártak tőlünk, összejött a siker, és meggyőződésem, hogy ezt meg is érdemelte a város és a szurkolók, illetve a vezetőség, a szakmai stáb és a csapat is.

– Milyen volt belülről a mérkőzés? Milyen volt az ellenfél?

– Én korábban Kozármislenyben is játszottam, tehát ismerem a Szentlőrincet, sok játékost személyesen is. Így aztán tudtam, hogy kulturált, jó focit játszanak, játsszák a focit. Azt is tudtuk, hogy iszonyúan fel fogják szívni magukat, hiszen Pécshez közel van Szentlőrinc, tehát érthető, ha a megyeszékhelyükért is küzdenek. Egész héten arra készültünk, hogy bedaráljuk őket. Ha az elején nem, akkor a második félidőben. Ők egyébként mindent elkövettek, de kulturáltan, sportszerű keretek közt. Maga a meccs, véleményem szerint, igazi jó, változatos mérkőzés volt, felvonultatta a futball megannyi szépségét.

– Az első találat hatalmas nagy gól volt. És szemmel láthatóan mindenkit meglepett a legurítás szögletből, mindenki ledermedt, az egész stadion. Hogy hathatott egy ilyen egyszerű húzás ennyire meglepően?

– Szerintem azért volt annyira meglepő, mert rám jött ki. A Szentlőrinc szemmel láthatóan készült a mi legurításainkra, többször is hallottuk az első félidőben, hogy figyelmeztetik egymást: „Vigyázz, visszagurítja!”, ennek ellenére a második félidőben Tölgyesi húzása mégis mindenkit váratlanul ért. Vannak nálam nagyobb lövők a csapatban, és talán arra számítottak, hogy inkább egy olyan kapja majd ezt a labdát. Én pedig hál’ istennek nagyon eltaláltam. Így hirtelen nem mondanám, hogy a pályafutásom legnagyobb gólja volt, de mindenképpen ott van a legnagyobbak között.

– Mi volt a pólódon, és kihez szaladtál ki?

– A családomhoz, hiszen természetesen ott voltak a meccsen, ami pedig a pólót illeti, azzal már hét közben készültem. Szabó Gábor arcképét ábrázolta. Szabó Laci csapattársunk testvére tavasszal hunyt el tragikus körülmények között, és ezt egyfajta tisztelgésnek szántam Szabó Laci édesanyja és Laci előtt, illetve azt is szerettem volna ezúton is, szimbolikusan jelezni, hogy rám mindig, mindenben számíthatnak, ahogy tudom, hogy én is mindig, mindenben számíthatok rájuk.

– Korán kezdődik az NB II.-es bajnokság. Mennyi pihenőt kaptok?

– Csak két hetet, de ez nem annyira szokatlanul rövid. Jutottam én már föl a Kozármislennyel is, akkor sem volt sokkal több pihenőnk. Nekünk ez a munkánk, nekünk ez a természetes, hogy meccselünk vagy arra készülünk, nincs ebben semmi megrázó. Fejben kell kihasználni a pihenőt, ezt tapasztalatból tudom. Ugyanakkor pedig remélem is, hogy csak két hét lesz a pihenőm, hiszen nagyon jól érzem magam Bács-Kiskun megyében, illetve Tiszakécskén. Remélem, befogadtak, ahogy azt is, hogy továbbra is számolnak velem ennél a remek klubnál.

A mérkőzés

A telt ház előtt játszott mérkőzésen az első félidő kiegyenlített játékot hozott, a kulturáltan játszó vendégek egyenlő partnerei voltak a hazai gárdának, sőt, két ziccerük is volt. Először az első félidő hajrájában sikerült őket beszorítania a Kécskének. A második félidőben egyre inkább benne volt a levegőben, hogy a közönsége által űzött-hajtott hazai gárda megtöri a jeget. Ez a 61. percben történt meg, amikor Tölgyesi egy jobb oldali szabadrúgásnál nem beívelte a labdát, hanem legurította Puskás elé, aki jobbal óriási gólt lőtt a léc alá. Onnantól nem volt visszaút. A 75. percben jött a második találat. Tölgyesi tálalt Juhász elé, aki kapura tört, lapos, kemény lövését a vendégek hálóőre csak kiütni tudta, és a kipattanót az egyik hazai kedvenc (melyik nem az?), Kalmár pedig értékesítette. A kegyelemdöfést nyolc perc múlva Puskás vitte be, egy szögletet követően a vendégkapus kiejtette a labdát, Puskás pedig azonnal a hálóba juttatta. Ekkor a nézőtéren már folyt az örömünnep, majd a meccs lefújása után a játékosok bevonásával folytatódott.