Soltvadkerten elbúcsúztatták Papeszt

A térfélválasztást követően egy perces gyászszünettel indult a találkozó, a napokban elhunyt Mezei Zoltánra emlékeztek, aki tagja volt az 1975-ben Szabad Föld kupát nyert soltvadkerti aranycsapatnak. Megkezdődött a mérkőzés, de Ugrai Imre, a Vadkert vezetőedzője már a 9. percben jelezte, hogy cserélni szeretne. Szimbolikus gesztus volt, hogy a 9. percben jött le a pályáról vastaps közepette a hazai csapat 9-ese.

Pap Róbert pályafutása 1993-ban indult a Soltvadkert színeiben. Már fiatalon bemutatkozott a felnőtt csapatban, amelynek meghatározó tagjává vált. Pályafutása során mindössze két kitérőt tett, fél évet töltött Kalocsán, és másfél szezont Kecelen, de mindkét helyről hazatért, hogy városa csapatát erősíthesse. Karrierje során több mint ötszáz mérkőzést játszott, ebből négyszázötvenet vadkerti mezben. A felnőtt csapatban szerzett góljainak száma meghaladja a negyvenet. A 2–2-re végződött mérkőzés után Pap Róbert kérdéssel válaszolt lapunk kérdéseire.

– Melyik volt a legemlékezetesebb éve?

– Volt több is. Az egyik a tavalyi, amikor játszottam csatárt is, védőt is, középpályást is, – amilyen poszton segíthettem a csapatomat, azt vállaltam –, és lőttem tíz vagy tizenegy gólt, az mindenképpen az egyik legjobb évem volt. De szép emlék az is, amikor kétszer a második, egyszer pedig a harmadik helyen végeztünk a bajnokságban.

– Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése?

– Kiemelni nehéz, de azért amikor tavaly a Harta ellen négyszer találtam be, arra szívesen gondolok vissza. Egyébként nem emelnék ki mérkőzéseket, főleg nem a saját teljesítményem kapcsán. Csapatember vagyok, nekem mindig a csapat sikere volt a fontos. Persze szép emlék az is, amikor egyszer harmadikok lettünk a bajnokságban is és a Bács-Kiskun megyei kupában is, ráadásul egy olyan csapattal, amelyben az a teljesítmény papíron talán nem is volt benne. De megvolt a csapategység, küzdött mindenki, odatette magát, és a kupabronz azt jelentette, hogy elindulhattunk a Magyar Kupa főtábláján. Persze vannak keserű emlékek is, de aki felveszi a stoplis csukát, az vállalja azt, hogy lesz része jóban is, rosszban is, a lényeg az, hogy szeretni kell a focit, és képesnek kell lenni megújulni.

– Kapcsolatban marad-e a labdarúgással?

– Hétéves korom óta focizok rendszerességgel, az életem a heti három edzés, hétvégén meccs ritmusra állt rá. Főleg amikor az ifiben és a serdülőben játszottam egyszerre, jószerével naphosszat nem is láttam mást, csak a pályát. Volt is erőnlétem, nem fáradtam el. Most sem untam én bele a fociba, abba nem is lehet, de most már van egy két és fél éves kisfiam, és szeretnék többet lenni a családommal. Egyébként is, harmincnégy éves vagyok, és mindenkinek a pályáján eljön az a pont, amikor át kell adni a stafétabotot. Azt azért el tudom képzelni, hogy egy-két év szünet után a megye háromban feltűnik valamelyik csapatban, itt van például a Vadkert megye hármas csapata, teli egy rakás ismerőssel, volt csapattárssal, és vannak más környékbeli csapatok is. Semmiképpen nem tartom kizártnak, hogy valamelyikbe el tudnak majd csábítani.

– Nem túlzás, hogy Pap Róbert Soltvadkert újkori labdarúgásának az egyik ikonja – jelentette ki – mostantól fogva: volt – játékosáról a felnőtt csapat jelenlegi edzője, Ugrai Imre. – 1993-ban indult a focisuli, ott kezdett el futballozni. Végigjárta a ranglétrát, játszott a serdülőben, az ifiben, tizenhat évesen pedig már a nagycsapat tagja volt. Minden korcsoportban rendre kezdőjátékos volt, mindegyik korcsoportban volt csapatkapitány is éveken át, hiszen mind játéktudását tekintve, mind pedig emberileg alkalmas volt erre a posztra; képes volt biztatni, összefogni a csapatot. Igazi vezéregyéniség. Ott lakik a pálya sarkában, így aztán éjjel-nappal kint volt a pályán, ha kellett, akár egyedül is kijött gyakorolni, rugdosott kapura, képezte magát. Lehetett rá számítani a pályán is, és azon kívül is, egy igazi önzetlen, jó lélek. Profi szemléletű, élt-halt a klubért, a csapatért. A hozzáállása, a munka, amit elvégzett, a tény, hogy mindent a labdarúgásnak rendelt alá, ideális példaképpé teszi a fiatalok számára.