Mindenki egyet akart

– Minek köszönhető ez a szép eredmény?

– Azzal, hogy öt fordulóval a vége előtt megnyertük a bajnokságot, kemény, kitartó munka eredménye ért be idő előtt. A srácok hozzáállása példaértékű volt, hiszen igazolatlan hiányzás nélkül vettek részt az alapozáson; minden egyes edzésen, minden egyes mérkőzésen. Odatették magukat, megértették a játékformánkat, és rendre teljesítik, amit kérek. Hibák persze akadnak, hiszen ők is emberből vannak, ráadásul fiatalok, de próbálják megvalósítani, amit az edzésen gyakorolunk.

– Kit tud kiemelni a csapatból?

– Senkit nem szeretnék kiemelni. Ez a szép eredmény csapatmunka gyümölcse, és én itt most nemcsak a játékosokra gondolok, hanem arra, hogy a soltvadkerti klubnál maximális támogatást kap az U19-es csapat. Minden adott, amire szükségünk van. A vezetőség, a játékosok, minden érintett beleállt a munkába és összefogott a cél érdekében, tehát az egységnek köszönhető ez a siker.

– Emlékezetes meccsek?

– Volt több is. Játszottunk nagyon nehéz, nagyon jó meccseket. A nagy riválisunkat, a Kiskunfélegyházát sikerült legyőznünk idegenben is, itthon is, azok kifejezetten színvonalas mérkőzések voltak. Bár a Jánoshalmát ma legyőztük itthon öt góllal, ellenük idegenben nehezen tudtunk nyerni. Ráadásul épp a két Jánoshalma elleni meccsen jelentkezett az a probléma, hogy a legjobb játékosokat kénytelen voltam átadni a felnőtt csapatnak. A felnőtt keret az idén gyakran volt hézagos sérülések, eltiltások miatt, de nagy dolog, hogy tudunk érdemben segíteni. Egyébként az ősszel úgy kezdtük a bajnokságot, hogy két kulcsemberem az első két mérkőzésen eltiltás miatt nem játszhatott, illetve négy fordulón át nem volt kapusom. De annyira odatette mindenki magát, hogy azokat a meccseket is sikerült lehoznunk. Ez is jól mutatja az összefogás erejét. Ma is, a Jánoshalma ellen több olyan kezdő volt, akik egyébként tartalékok szoktak lenni.

– Az, hogy a felnőtt csapatnak is adnak föl játékosokat, gond és dicsőség is egyszerre?

– Annak örülök, hogy akiket föladok a felnőtt csapatnak, azok ott is megállják a helyüket. Ez egy pozitív visszaigazolás. És persze most, miután a hiányzók ellenére megnyertük a meccset, már nyugodt vagyok, de a mérkőzés előtt, amikor tudom, hogy kulcsemberekre nem számíthatok, azért nem vagyok az. És hogy a kulcsemberek hiánya mennyit számít, arra éppen a mai meccs az ékes példa. Három gólt kaptunk, pedig eddig huszonnyolc fordulón át nem kaptunk egy találkozón sem ennyit. De ez sem baj, ez is lehetőség a javulásra. A mérkőzés után kielemezzük a hibákat, amelyeket a játékosoknak meg kell élniük, meg kell tapasztalniuk. Ha ezeket a hibákat nem most próbáljuk orvosolni, abból később lehet nagyobb gond. Úgyhogy levonjuk a konzekvenciákat, és úgy építkezünk tovább.

– Motiválni hogyan lehet most a fiúkat?

– Amikor idejöttem Vadkertre edzőnek, a vezetőség a dobogós helyezést tűzte ki célul, bármelyik fokát. Miután az őszi szezon végén az élen végeztünk, tovább emeltük a lécet, onnantól már az volt a cél, hogy nyerjük meg a bajnokságot. Aztán most, amikor öt fordulóval a vége előtt megnyertük, újabb célt tűztem ki a srácok elé, hogy próbájuk meg a tavaszi idényt veretlenül lehozni.