Az elfeledett fotográfusnő képeiből nyílt tárlat Kecskeméten – galériával

Bäck Manci kevéssé ismert magyar fotográfus, fotóművész, a magyar – és azon belül a szegedi – fotográfia egyik kiemelkedő alakja. Juhász Gyula révén értelmiségi körökben is ismert volt, számos hírességről készített portrét.

A Magyar Fotográfiai Múzeumban március 23-áig látható kiállítást Baki Péter múzeumigazgató nyitotta meg, köszöntőt mondott Prof. dr. Gömör Béla, a Bäck Manci fotóhagyatékának korábbi tulajdonosa.

Baki Péter elmondta: úgy véli a művészemberek hagyatékának közgyűjteményekben lenne a helye, de vannak kivételes esetek. Bäck Manci esetében is régi fotográfiái magánemberhez kerültek, dr. Gömör Bélához. Ő nemcsak őrizte és kiállításokon a közönség elé tárta, de kutatta életét is. 2023-ban pedig a Magyar Fotográfiai Múzeumhoz kerültek a fotográfiák. Ennek egy szeletét mutatják be most a tárlaton. 

Prof. dr. Gömör Béla beszédében felidézte, hogyan jutott hozzá a hagyatékhoz, illetve a fotóművésznő életéről is szólt. Elárulta: még őt is fényképezte gyermekkorában, mint ahogyan sok szegedi családot.

A falon olvasható életrajzból sok mindent megtudhatunk a neves fotográfusról

Bäck Margit 1891. december 25-én született a Felvidéken, Vágvecsén, ahonnan valószínűleg 1901-ben költözött családjával Szegedre, és a népiskola elvégzése után a szegedi Nőipariskolában folytatta tanulmányait. A család szegedi megélhetését édesapja trafikja és dohányárú kereskedése biztosította. Bár a fotográfus a Margit nevet kapta születésekor, a hivatalos iratok kivételével a Manci nevet használta. Életének nem minden szakasza dokumentált, de nagy valószínűséggel 1910-11. körül készíthette első képeit Bécsben, ahol 1913-ig több helyen tanult fotográfiát, feltehetőleg Dora Kallmus műtermében is. A szakmai pályafutásának e meghatározó szakasza után 1915-ben Szegeden nyitott műtermet, melyről a Szegedi Napló 1915. április 18-i száma számolt be. A cikk megemlíti a műterem finom ízlésű berendezéseit, amit a fotográfus Bécsből rendelt, de kitér az alkotói folyamatokra is.

A három évtizedig működő Kölcsey utcai műteremben olyan művészek álltak a kamerája elé, mint Erdei Ferenc, Mezey Mária, Zádor Anna vagy Juhász Gyula, aki versben is megörökítette a fotográfust. Bäck Manci a következő évtizedekben is kapcsolatban maradt a haladó értelmiségi körökkel, így ismerkedett meg Moholy-Nagy Lászlóval is, akinek szívességből reprodukciókat fényképezett. 

Bäck Manci hosszas ismeretség után 1921-ben kötött házasságot dr. Szekerke Lajossal, aki eleinte ügyvédként, majd tiszti ügyészként dolgozott, később a tiszteletbeli főügyészi rangot is elérte. Szekerke 1940-ben váratlanul halt meg. Egyetlen gyermekük (Mária) 1924. július 28-án született, és ugyanabban az iskolában érettségizett 1942-ben, mint édesanyja, majd kémiai tanulmányait a szegedi egyetemen folytatta. Miután vegyészi munkája miatt 1949-ben Budapestre költözött – és Bäck Manci fényképészeti pályája a szövetkezetbe kényszerítéssel véget ért – egy év múlva anyja is követte őt a fővárosba, ahol még közel 40 évig élt, de már nem fényképezett többé. 1989. január 9-én, kilencvennyolc éves korában halt meg, Szegeden temették el férje mellé.

Korai munkáit a bécsi iskola hatásai inspirálták, de későbbi portréin már az art deco stílusjegyei is felfedezhetők. Nemes eljárásokkal készült festői fotográfiái közül kiemelkedőek a portré- és aktfotói, valamint a mozdulattanulmányai is jelentősek. Ennek ellenére művészete évtizedekre feledésbe merült, életművét csak a 2000-es években kezdték el kutatni és bemutatni. Első gyűjteményes kiállítását 2005-ben a szegedi Móra Ferenc Múzeumban rendezték meg. Újrafelfedezése dr. Gömör Béla gyűjtő érdeme, aki kutatási eredményeit 2003-ban a Bäck Manci, az elfeledett szegedi fotográfusnő című albumban publikálta.