Szülei elvesztése miatti mély gyásza indította el újra a művészet útján Kovács Edithet – galériával

Kovács Edith kiállításán egyaránt lehet virágokat, életképeket, portrékat, épületeket, különleges, elkapott pillanatokat látni, mint az elgondolkodó Marylin Monroe egyvonalas rajza, vagy a széktámlára támaszkodó fáradt nőalak. Emellett Móra kedvenc virágai, akvarell kakasok, tus pulikutya is látható a kiállításon. 

Nem véletlen, hogy Kovács Edith legújabb tárlatával Tiszakécskén mutatkozik be, hiszen a művész több szálon is kötődik a Tisza-parti városhoz. Édesanyja Tiszakécskén nevelkedett, így Edith sok időt töltött a kécskei nagyszülőknél. Sőt felnőttként évekig maga is ott élt. Tanulmányai befejezése után először Félegyházán a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanított, majd miután férjhez ment Tiszakécskén folytatta pedagógusi munkáját, orosz tanárként. 

Bár mindig és része volt az életének a rajzolás, csak későn egy évtizede kezdett el a maga örömére rajzolni, festeni. Kézügyességét, tehetségét apai és anyai ágon egyaránt örökölte. Gyönyörűen rajzolt tanító édesanyja és pedagógus nagynénje is. Edith rajzkészségét a tanítóképzőben fejlesztette tovább, elsőként rajz szakon szerzett diplomát. Ám, mivel nagyon jó a nyelvérzéke, az orosz és német szakot is elvégezte. A fő csapásirány így a nyelvoktatás lett, a rajzolás háttérbe szorult. 

Irodalomkönyvhöz is készített illusztrációkat

Voltak azonban különleges felkérések az életében. Így például egyik nyáron a Kecskemét Rajzfilmstúdióban dolgozott, ahol annyira elégedettek voltak a munkájával, hogy csábították maradjon ott, cserélje fel a pedagógusi pályát, a mese rajzolásra. De akkor nemet mondott, amit így utólag már sajnál egy kicsit. 

Felidézte azt a kedves emléket is, amikor az 1980-es években felkérték egyik pedagógus társával közösen, hogy készítsék el a harmadikos és negyedikes irodalom tankönyvet. Edith ma is örömmel gondol vissza arra, hogy éveken át az ő illusztrációi segítették a gyerekeket az irodalomtanulásban. 

Több mint egy évtized tiszakécskei állomás után a grafikus visszaköltözött Félegyházára, ahol először a Darvas Iskolában kezdett tanítani, majd a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakközép Iskolába hívták, ahol jelenleg is német tanárként dolgozik. 

Kovács Edith bánatát, fájdalmát enyhítette az alkotással

A képzőművészettel alig tíz éve kezdett el ismét foglalkozni. Bánatát, fájdalmát enyhítette az alkotással. 2011 élete egyik legtragikusabb éve volt, hiszen három nagyon közeli hozzátartozóját veszítette el egymás után. Először a szeretett nagybácsikája, majd édesapja és az édesanyja halt meg. 

Elmondta, nagyon nagy szeretetben nevelkedett, tanyasi tanító édesapja és szintén tanító édesanyja olyan példás életet éltek, hogy észrevétlenül tanították őt és a testvérét az élet szeretetére és tiszteletére. Hirtelen haláluk és a mély gyász indította el újra a képzőművészet útján. Végre összeszedte bátorságát és bekopogtatott a Holló László Képzőművészeti Egyesület galériájába, amely előtt oly sokszor áhítozva ment el. Ott már az első alkalommal egyvonalas rajzával elnyerte a helyi alkotó közösség elismerését. Ezután sokféle technikát kipróbált: festett vízfestékkel, akvarellel, olajjal, pasztellel. Sorra jöttek az ötletek, és ha meglátott valami szépet gyorsan lefotózta, hogy később megfesthesse, lerajzolhassa. 

Japánban is bemutatták már az alkotásait

Alkotásaival gyorsan népszerűvé vált, több önálló és társas kiállításon is bemutatkozott már. Az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság éves kiállításán pedig idén két alkotása közül az egyik különdíjat kapott. Sőt külföldön is megismerhette már a művészetet kedvelő közönség. Szerbiában és Japánban is több képét kiállították már. 

A helyi alkotó közösség tagjaként három éve minden fontosabb Bács-Kiskun vármegyei rendezvényen részt veszt, bemutatja Félegyháza nevezetességeit. Ezeken az eseményeken Edith rendszeresen tart rajzos foglalkozásokat a gyerekeknek, amikre testvére Éva és a fia is mindig elkísérik és aktívan részt vesznek a munkában. Legutóbb a Hungarikum Fesztiválon voltak Kecskeméten, de jártak Hajóson, Nemesnádudvaron, Kunszentmiklóson, Szabadszálláson és Tiszakécskén is. Edith azt is elmondta, képeit szívesen ajánlja fel jótékony célokra. Így például a Tiszaalpári Alkotótábor állandó résztvevőjeként, a többi alkotóval együtt nyáron több képet is felajánlott átverésre három rászoruló család megsegítésére. Edith ugyanis azt a szellemiséget, az emberek szeretetét és tiszteletét szeretné továbbadni cselekedetei és képei által, amit néptanító édesapjától és édesanyjától kapott örökségbe.