Hermkens Edit festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a félegyházi Hattyúházban – galériával

Az Érzések és érzetek című kiállítást dr. Váraljai Anna művészettörténész, egyetemi adjunktus nyitotta meg. Elmondta, Edit tíz éve, viszonylag későn lépett a pályára, ehhez képest mégis kialakult egy következetes konzekvens festői arculata. Számtalan helyen kiállított már, nagyon termékeny művészről van szó. Rendkívül kreatív és kitartó lélek, akinek a művészi tevékenység egyet jelent a létezéssel. 

Hermkens Edit felnőtt fejjel érkezett a képzőművészet világába, az alkotótevékenység azonban gyermekkora óta a mindennapjainak a részét képezi. Néhány éve iratkozott be a Szegedi Tudományegyetem rajz és művészet tanszékének a festő szakára, ahol professzionális ismeretekre tett szert és autodidakta festőből hivatásos festővé vált. Expresszív, pasztózus ecsetvonásokkal felhordott állatportréi víziószerű, de mégis testes tájképei a magyar festészet történetében komoly hagyománnyal rendelkeznek. Ugyanakkor a hazai kortárs művészetnek nem éppen a legdivatosabb műfajai. Kreativitásának okán azonban a hagyományos műfajok teljesen új értelmezést nyernek Edit festészetében. Ez az új értelmezés jelöli ki számára a sajátos helyet a kortárs magyar művészetben, amiben a táj, a háziállatok nem giccsesen, hanem szubjektív mitológiaként és nagyon következetes motívumokként jelennek meg. Az alföldi táj atmoszférája és az organikus formákká stilizált állatok személyes tragédiák, belső vívódások metaforái.

Hermkens Edit festői életformája nem választható külön alkotói tevékenységétől. A művész ugyanis a világtól távol, a félegyházi tanyavilágban él, az urbánus közeggel igen kevés kapcsolódása van. És ez a tudatosan vállalt kivonulás, természetközeli létmód kerüli a városi zajt, a városi tempót. Zárt közegében a természet kiszámítható, megbízható rendje inspirálja. Állatalakjai az érzelmek felvállalásáról, a társadalmi korlátok átlépéséről, ösztönösségről és természetességről beszélnek nekünk. Képi világa vizuálisan is teljesen egyedi. Eredetisége a művész önazonosságából fakad. Életmódja, érdeklődése, festészete sosem válik el egymástól – hangsúlyozta Váraljai Anna.