Bronzkori női sírt találtak a bajai régészek

A bajai Türr István Múzeum közösségi oldalán számolt be arról december ­30-án, hogy egy Baja melletti település határában ­bronzkori leletekre bukkantak a múzeum régészei és külső munkatársai. Díszített karperecet, bronztőrt, tüskés tutulusokat és egy pár széles lábtekercset fedeztek fel először. Az elmúlt év utolsó napjainak ajándékaként egy igen gazdag, több mint 50 ékszert tartalmazó, érintetlen bronzkori, feltehetően női sír került elő. Ezek az ékszerek külön-külön már ismertek voltak a régészek számára főképpen kincsleletekből és egy-két csontvázas sírból, de ilyen gazdag együttesben, viseleti szempontból is jól rekonstruálható módon még nem kerültek elő.

A leletek alapján a sír a bronzkor második felében, körülbelül 3200–3400 évvel ezelőtt kerülhetett a földbe, feltehetően időszámításunk előtt 1400 és 1200 között, de pontosabb kort a tárgyak restaurálása után tudnak meghatározni.

Ebben az időben a régészek által Halomsíros kultúra néven számon tartott népcsoport lakott a területen. A sírlelet egyedülálló.

– A leletanyag kuriózuma, hogy korábban még soha nem találtak bronzkori csontvázas temetkezést épen, bolygatatlanul, ékszereket korábban inkább csak depóleletekben tártak fel a régészek. A bajai leletanyag azért rendkívül fontos, mert a feltárt sír mellékleteiből egyértelműen rekonstruálni lehet majd a bronzkor emberének viseletét, amely így teljesen átírja majd a korról, a kor viseletkultúrájáról korábban alkotott elképzeléseinket – mondta el Kovács Zita, a Türr István Múzeum igazgatója.

A kincseket a Türr István Múzeum látogatóival is meg fogják osztani, a leletek rekonstruálása és konzerválása után az új állandó kiállítás része lesz a teljes bronzkori sír, amelynek megtalálásában és a feltárásában részt vettek a múzeum munkatársai: Pásztor Emília, Pap Evelin, Cs. Andrási Réka, Sultis László, Szalontay Bálint, Dömötör József, Szabó Zsolt, Juhász Péter, Kovács Gábor és Sultis Tibor.

A lábszár részt sikerült érintetlenül kiemelniük a szakembereknek

„A háton fekvő, nagyon rossz megtartású csontvázat beborították a bronz leletek. Koponyájának felső részét sajnos már kismértékben bolygatták a mezőgazdasági munkák, így az utolsó pillanatban érkeztünk. A vállán két sarlós tű rögzítette egykori köpenyszerű ruháját. Nyakában nagy méretű átfúrt, félgömb alakú talán borostyán gyöngyöt és két tengeri kagylót viselt. Mellkasán félkörívben elrendezve vagy nyaklánc, vagy ruhát díszítő ékszerekként több koncentrikus bordákkal díszített tüskés csüngő feküdt, körülöttük hosszúkás spirálgyöngyök. Karjai a test mellett kinyújtva pihentek. Mindkét csuklóján széles bordázott karperec, és minden egyes ujján egy-egy kettős spirállal díszített gyűrűt viselt. Az egymás mellett párhuzamosan fekvő lábán a bokák felett nagy méretű bronz lábtekercseket viselt. Elsősorban a jobb lába körül rengeteg tüskés bordázott korongcsüngő volt látható. A lábszár részt sikerült érintetlen állapotban kiemelnünk a sírból, hogy azt majd a restaurátorműhelyben óvatosan kibontva, a leletek helyzetét pontosan dokumentálva kísérletet tehessünk a viselet rekonstruálására. A lábak alatt feküdt még egy kisbögre, két csiga – feltehetően tengeri – és egy különleges, tojás alakúra finoman csiszolt színes kő. Ezek a bronzkori hitvilág megismeréséhez nyújtanak fontos, újabb támpontokat” – olvasható a Türr István Múzeum közösségi oldalán.