Mobilfüggőség: más függőségeknek is alapja lehet a túlzott telefonhasználat – podcast

Hegymegi István, a Mentál-Addikt addiktológiai konzultánsa először is azt határozta meg, hogy honnan számít függőségnek a mobilhasználat. Ha észleljük, hogy a mobiltelefon túlzó mértékben mindennapjaink része, és nélkülözhetetlennek érezzük az eszközt, olyannyira, hogy nem tudunk nélküle meglenni, és ehhez járul, hogy mindez a kapcsolataink kárára megy, mobilfüggőségről beszélhetünk. Ez a szakember szerint mögöttes problémára utalhat, amire érdemes ránézni.

A jelenség azért veszélyes, mert amikor a függőség tárgyával tölti az időt az egyén, akkor társas kapcsolatait kizárja, és elkezd izolálódni. A kialakuló magányos világ virtuális lesz, és háttérbe húzódik a való élet.

Az Y generáció súlyos mobilfüggőségben szenved 

A mobilfüggőséggel leginkább érintett korosztály az Y generáció, vagyis a fiatal felnőttek képviselői. Egy Dél-Koreában készült tanulmány rámutat arra, hogy e generáció tagjainak 75 százaléka súlyosan mobiltelefonfüggő. Esetükben napi 8 óra használati időt mértek. Az idősebb generáció képviselői ennél tudatosabbak, és alapvetően telefonként használják az okostelefonokat.

A fiatalabbak körében egyenesen fóbiáról beszélnek, amikor nincs a közelben mobiltelefon. Ennek neve nomofóbia. Ha nincs az egyén közelében a mobil, akkor kényelmetlenséget, feszültséget élhet át, ami szélsőséges esetben súlyos szorongássá, vagy pánikká fokozódhat - mondta el a szakember, aki azonban hozzátette, hogy az okostelefonoknak számos előnye van: edukál, információt biztosít, és elérhetőséget ad, és megfelelő módon kell használni, hogy előnyeit és ne hátrányait tapasztaljuk.

Iskolai mobiltelefon-szabályozás

A mobilok iskolai elvételéről Hegymegi István elmondta, hogy addiktológiai szemmel pozitív, mert digitális detoxikációnak minősül. Ez lehetőséget ad arra, hogy beszélgessenek a gyerekek, valós kapcsolatot alakítsanak ki maguk között és a kapcsolati intimitásra is jó hatással lehet.

Nem mindegy mit lát a szülőtől a gyermek

Hegymegi István kifejtette, hogy a kisebbek mobilhasználata bizonyos feltételek mellett nem káros. Ha bizonyos tartalmakat közösen, együttlétben fogyasztanak a szülővel, vagy a telefon eszköz a közös élményszerzésre, például egy dal feléneklésére használatos, akkor a hatása pozitív. Ehhez azonban szükséges a szülői jelenlét, hogy az együttes élmény, valamint a kontroll is meglegyen. Ehhez fontos a példamutatás is: nem mindegy mit lát a szülőtől a gyermek a mobilhasználatot illetően. Előrehaladott problémáról beszélünk a gyermekek esetében akkor, amikor úgynevezett digitális nyunyókává válik a telefon. Ekkor a gyermek játékok helyett is ezt használja, az ágyba is magával viszi.

A szakember hangsúlyozta: a tiltás nem célravezető. Ami használ, az az alternatívák felmutatása, és a keretek megadása. Például a szülő engedi, hogy a gyerek használja egy órát a telefont, majd elmennek sétálni, vagy beszélgetnek, esetleg olvasnak. Hegymegi István megjegyezte, hogy a leghatékonyabb fejlesztési mód továbbra is a mese felolvasása.

Hegymegi István rámutatott: ha a gyermekben kialakult egy erős függés a mobil iránt, figyelni kell arra, hogy később, idősebb korban ez ne forduljon át más függőségbe, például szerhasználatba, vagy viselkedési függőségbe.

A kialakult függőség kezelése adott esetben szakember segítségét igényelheti: addiktológus, gyermekpszichológus vagy gyermekpszichiáter közreműködését, utóbbi akár gyógyszeres kezelést is előírhat. Hegymegi István kiemelte, hogy nagyon jó a probléma kezelésére kialakított ellátórendszer hazánkban.