Serházból lett laktanya, majd később múzeum

Múltidéző írásainkban már több laktanya történetét felidéztük, a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent cikkek alapján. A sort most folytatnánk a Serház laktanyával, illetve a Szolnoki úti huszárlaktanyával. A laktanyák történetét elsősorban Kenyeres Dénes Kecskemét és a hadak című könyve alapján ismerhetjük meg. A múltidéző utazásunkhoz ezúttal is Sebestyén Imre kecskeméti képes levelezőlap gyűjtő hagyatékában lévő képeslapjait mutatjuk be. 

Mint arról már írtunk, Kecskeméten évszázadok óta gondot okozott a lakosságnak a házaknál elszállásolt katonák kerülgetése. Az 1870-es évekig nem készültek kaszárnyák, csak kisebb tiszti lakok. A laktanyaépítési akció ezt követően indult meg. Ennek része volt a már korábban bemutatott Rudolf-, Ferenc József- és Erzsébet-laktanya is. 

Egykor Serház laktanya volt, ma Népi Iparművészeti Gyűjtemény

A mai Serfőző utcában található Népi Iparművészeti Gyűjtemény épülete is egykoron laktanyaként szolgált. A könyvből kiderül: a sörházat 1793-ban Hacker József pesti ácsmester, vállalkozó építette fel öt hónap alatt, melyet később az 1830-as években bővítettek. A városban sörlerakatot is üzemeltettek. A kaszárnyagondok enyhítésére a város vezetése úgy döntött, hogy átmeneti időszakra a sörházat átalakíttatja katonai garnizonná, erre 1875-ben került sor. A hely kevésnek bizonyult, így az 1890-es évek elején tovább bővítették az épületet. Ezt követően idehelyezték a császári és királyi 38. gyalogezred hadkiegészítő irodáit és pótkeret zászlóalj parancsnokságot. A Serház laktanya és kaszárnya 1896-ig működött, hiszen eközben a városban több helyen épültek laktanyák, kiváltva ezzel a katonák lakosságnál való elszállásolását.

Ma a Serház laktanya helyén érhető el a Népi Iparművészeti Gyűjtemény. A múzeum honlapján a következők olvashatóak a gyűjtemény történetéről. A Népi Iparművészeti Tanács a kezdetektől vásárolta és gyűjtötte a legjobb, a kor ízlésvilágát leginkább tükröző népi iparművészeti alkotásokat, amelyből az évtizedek alatt jelentős gyűjtemény állt össze. 1978-ban a Népi Iparművészeti Tanács megalakulásának 25. évfordulóján rendezett tanácskozáson tettek először említés arról, hogy szükséges lenne ezt a gyűjteményt valahol elhelyezni és állandó kiállítás keretében bemutatni, a kutatását lehetővé tenni. Ez az óhaj csak néhány évvel később valósulhatott meg, amikor Bács-Kiskun megye és Kecskemét város kultúrapártoló vezetői egy megüresedett, 200 éves ipari műemléképületet, az egykori „serházat” ajánlották fel a létrehozandó gyűjtemény számára.

A jellegzetes kecskeméti épületben – amely a sörfőzés jelentőségének csökkenése után laktanyaként, majd Likőripari Vállalatként funkcionált – 1984 decemberében nyílt meg a népi iparművészet remekeit bemutató állandó kiállítás. Az impozáns belső terekkel rendelkező, az átlagnál jóval tágasabb – mintegy 800 négyzetméteres – kiállítótérben méltó helyet kapott a népi iparművészet mind az öt fő szakága: a faragás, a fazekasság, a hímzés, a szövés és a népi kismesterségek.

Áruház áll az egykori honvéd huszárlaktanya helyén

Egy másik kisebb laktanyáról is szólnánk, a Szolnoki úti honvéd huszárlaktanyáról. A város közgyűlése 1908-ban határozott egy új huszárlaktanya felépítéséről. Eszerint az 1. honvéd huszárezred II. osztálya részére a Platter-féle konzervgyárral szemben, a Szolnoki út, Szlemecs köz által határolt 12 kataszteri hold nyolcszáz négyszögöl területen kaszárnyát építtet. A terveket Rimanóczy Árpád és Maróthy Kálmán készítette, az építéssel pedig Back Lajos budapesti műépítészt és társát, Papp Györgyöt bízták meg. A laktanya épületeinek munkálatai 1910 augusztusában kezdődtek el. A földrengés miatt azonban ez csúszott, és 1911 novemberére fejeződött be. A károk helyreállításával azonban még a következő hónapokban is sokat foglalkoztak. Az elkészült honvéd huszárlaktanyában egy huszárosztály parancsnoksága és huszárszázadai állomásoztak. 1914-ben bővítették a laktanyát. A két világháború közötti időszakban itt állomásozott a magyar királyi I. Ferenc József Jász-Kun 1. honvéd huszárezred II. osztálya az alárendelt huszáralegységeivel és lóállományával. 1942-ben a huszárok kivonulását követően a laktanyában nyertek elhelyezést a helyi páncélos alegységek.

Egyes épületeit 1950-ben lebontották, de még maradtak ott katonák. Kerekes Magda olvasónk személyes élménye volt, hogy 1950-ben balesetet szenvedett a laktanya előtt. Onnan egy katona segítségére sietett, és ő vitte be a kórházba. A laktanya helyén épült fel később a BRG, ma pedig egy áruházlánc üzlete áll.