2024.03.11. 17:03
Az 1956-os dunai jeges árvíz emléknapján felidézték a katasztrófa borzalmait − galériával
Március 11. az 1956-os dunai jeges árvíz emléknapja. Az ünnepi megemlékezést azon a helyen tartották, ahol a dunai jeges árvíz áttörte a gátat. Baján több mint 360, Nagybaracskán, Dávodon 200 fölötti és Hercegszántón is 100 fölötti ház dőlt össze, rengeteg termény és állatáldozatot követelt a katasztrófa, és sajnos két ember is életét vesztette.
A Sugovica-parti emlékműnél a Szent László ÁMK és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kara közös megemlékezést tartottak, felidézték a jeges ár megrázó napjait.
Dr. Keve Gábor, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Kar, Területi Vízgazdálkodási Tanszék tanszékvezetője pár gondolattal adózott azoknak a hősöknek az emléke előtt, akik megpróbálták megvédeni a várost az árvíz pusztítása elől. Megemlítette, hogy Magyarország a földrajzi elhelyezkedése miatt mindig is ki volt téve az árvizeknek.
− Az árvizek közül ugyanakkor a legdurvább a jeges árvíz, 1012-ről van az első feljegyzés ezzel kapcsolatban. A XIX. század első harmadában hat ilyen árvíz pusztított, falvakat, településeket törölt el. Idén van márciusban kerek évfordulója az 1838-as budapesti jeges árvíznek is. Baját 1956-ban érte el a jeges pusztítás − emlékeztetett a szakember.
A jeges árvíz jeget és vizet jelent egyszerre. Elhangzott, hogy volt már jég többször, azaz jégzajlás, de ez nem jelent jeges árvizet. A jégzajlás előszele a katasztrófának, hiszen ha a jég megáll, elzárja a víz útját, akkor tulajdonképpen egy nagy visszaduzzasztás, egy nagy árvíz keletkezik mögötte, ami megjósolhatatlan, előrejelezhetetlen magasságban fog tetőzni. Bajánál is ez következett be.
A Vörös-hidat a Duna nyomása szétrombolta március 11-én
Az emlékező hangsúlyozta: március ötödikén a jég Bajától délre a Kádár-sziget környékén megrekedt, és a város lakossága katonákkal együtt megpróbálta robbantani a jeget, de nagyon kevés sikerrel. A víz tovább emelkedett és március 9-én elérte a híd alját, akkor még egy sokkal alacsonyabb híd volt a Sugovicán. Március 10-én a Szent János-városrészbe betört a víz és az ott védekezők hatékony munkájának köszönhetően megfogták a vizet.
− Az emlékmű helyén korábban a vörös boltozatos híd állt. A védekezők megpróbálták lezárni a hidat, hogy a mögöttes részt mentesítsék a víztől. Sajnos március 11-én ezt a hidat a Duna nyomása szétrombolta. Egy anekdota szerint a katonák megpróbálták egy ponyvával felfogni a vizet, de kirángatta a kezükből a víz a ponyvát és tova vitte − részletezte a szakember. Hozzátette: nem volt ilyen gyönyörű töltés még akkor, mint ma, hanem a Bajcsy Zsilinszky út volt a fő védvonal. Mögötte a Józsefvárosi részt március 12-re elöntötte a jeges víz, úszott ez a városrész. Március 14-én óriási jeges vihar volt és nagyon megnehezítette a mentesítést, illetve a védekezést. A Pörböly felé vezető út március 16-án átszakadt, ezzel Baját elzárta Nyugat-Magyarországtól, a hídon keresztül már semmi nem tudott átjönni.
Egészen március 21-ig kellett várni az enyhülésre
Az apadást az hozta meg, hogy a Bajától délre levő helyeken sok esetben megszakadt a töltés, a Margitta-szigetet elöntötte a víz. Baján több mint 360 ház dőlt össze, Nagybaracskán, Dávodon 200 fölötti és Hercegszántón is 100 fölötti ház dőlt össze. Emberáldozatot is követelt az áradás. Az egyik egy szovjet katona volt, aki részt vett a mentesítési munkában, ő Nagybaracskán vesztette életét a jeges vízben, illetve Horvát Sándor tüzérőrmester, aki a jeges vízbe esett, szívszélütést kapott és meghalt. Dr. Keve Gábor végül köszönetet mondott a megemlékezés szervezőinek, kiemelte annak fontosságát, hogy bevonják a fiatalokat is a programba.
− Az, hogy ilyen derék fiatalság van, aki az árvizekre és az ezzel kapcsolatos pusztításokra visszaemlékezik, nagyon fontos. Köszönet illeti a szervezőket és mindenkit, aki nem hagyja, hogy a feledés homályába vesszen az, hogy az árvíz igenis fenyeget mindenkit az országban, minket különösen, akik itt, a Duna parton élünk − zárta gondolatait Dr. Keve Gábor.
Az irodalmi összeállítást Fjodor Tyutcsev, Mészáros Lajos, Tompa László műveiből válogatta Deszecsárné Kovács Gyöngyi és Kovács Annamária tanárnő, előadták a XI./A és a X./A osztály tanulói.
A megemlékezést koszorúzás zárta. Koszorút helyezett el Hajdú Miklós alpolgármester Baja város önkormányzata nevében, Hajdók Róbert, a Szent László ÁMK intézményvezetője és Berkó Rózsa szakgimnázium igazgatóhelyettes és dr. Keve Gábor.
1956-os emléknap Baján
Fotók: Márton Anna