2024.02.16. 06:50
Nagy Ágnes: A szakszerűtlen metszés nagyon sokat árthat a fáknak
Egy megcsonkolt diófa okán kereste fel szerkesztőségünket félegyházi olvasónk, Bereczki István. Elpanaszolta, hogy Majsai úti társasházuk udvarán egy több mint hatvanéves diófát nyestek meg avatatlan kezek a napokban a közös képviselő megbízásából. Az elvégzett szakszerűtlen munka okán a fa olyan mértékű károsodást szenvedett, ami miatt nem biztos, hogy túl éli a nyesést. Mivel az eset nem egyedi, megkerestük a városi főkertészt, Nagy Ágnest, aki tanácsaival arra szeretné ráirányítani a figyelmet, hogy metszés és csonkolás helyett tanuljuk meg helyesen ápolni a fákat, hiszen azok jelenthetik az élhető jövőnk környezeti feltételeit.
Bereczki István mutatta a megcsonkolt diófát
Fotó: Vajda Piroska
− Természetesnek vesszük, hogy a városban körülöttünk és velünk fák élnek. Növények, amik értünk vannak, bennünket szolgálnak, így aztán tehetünk velük, amit csak akarunk, ami nekünk jó. És, hogy nekik mi jó, az nem kérdés. A városi fák, amolyan utcakölykök. Otthontalanok, sehova nem tartozók, éhezve-szomjazva tengődnek egy számukra kietlen betonsivatagban. Mert a fa az erdőben van otthon. Tápanyagban gazdag, porhanyós, nedves talajban, párás erdei klímában, az idősebbek fák védelmében – fogalmazta meg Nagy Ágnes.
Mint a főkertész mondta, a városi fák innen kiszakítva, gyakran egy faiskola „nevelésétől” ezer sebet szerezve, magányosan segítő társak nélkül indulnak neki az életnek. − Mert ők értünk vannak. És valóban, a természet a maga teljességében az életet szolgálja, az emberét is, mert az ő élete is a természet része. Nem természetes tehát, hogy a fák „embertelen”, azaz fátlan körülmények között élnek. A városban ránk vannak bízva. Felelősségünk, hogy gondoskodjunk róluk, őrizzük, védjük és gondozzuk – azaz ápoljuk – őket. Jó talajt biztosítsunk az életükhöz, tápanyagot és vizet juttassunk számukra és szabad életteret biztosítsunk részükre, hogy növekedhessenek. Egy gyors számvetéssel ráeszmélhetünk, hogy a városban mindebből szinte semmit nem élveznek. Sajnos már ez is szomorú tény, de akkor válik igazán sokkolóvá, amikor ezeket az értünk is küzdő fákat testi épségükben is sértjük − hangsúlyozta Nagy Ágnes.
A metszésnek vannak aranyszabályai
A szakember elmondta, a fa koronájához csak nagyon megalapozott és indokolt céllal, körültekintően és kíméletes módon szabad hozzányúlni. Elterjedt szóhasználattal metsszük és csonkoljuk őket, hogy elérjük a céljainkat. Muszáj lenne megtanulnunk egy sokkal jobb „modort”: a faápolást. Ezzel a hozzáállással csonkolni tilos, és metszeni is csak segítő szándékkal szabad.
A metszésnek pedig vannak aranyszabályai.
A legfontosabbak: a koronának legfeljebb 30 százaléka távolítható el, koronarész csakis elágazódásnál, jó helyzetű, irányú és egészséges szívóágak meghagyásával metszhető le, jellemzően száraz, besűrűsödött vagy beteg, esetleg zavaróan útban lévő ágak távolíthatók el.
Egy helyesen elvégzett metszést avatatlan szem nem is mindig vesz észre. Lombozatot azért eltávolítani, mert a lehulló levél „szemetel”, rendkívül szűk látókörű és kifejezetten káros tevékenység. A metszés idejére nincs kőbe vésett szabály, de vannak olyan – a fakadás előtt – erős nedvkeringéssel induló fák, amelyeket tél végén kora tavasszal tilos metszeni, mivel a kisebb-nagyobb nyílt metszési felületek akár a fa pusztulását is okozhatják. Ilyen például az eperfa vagy a diófa, őket a vegetációs idő vége felé – amikor már kezd leállni az erős nedvkeringés – általában szeptemberben metszhetjük meg.
Az ápolt fák jelenthetik az élhető jövő környezeti feltételeit
− Kiskunfélegyházán az utóbbi években mind jobban törekszünk arra, hogy a fákat ápolásban részesítsük és jobb életkörülményekhez juttassuk őket. Sok mindent mi is menet közben tanulunk meg. Ezeknek az éveknek a tapasztalatával elmondható, hogy a növények, így a fák semmilyen része nem „szemét”, még csak nem is zöldhulladék, mivel minden növényi résznek fontos szerepe van a természet folyamataiban − mondta Nagy Ágnes.
Tudományos kísérletek, megfigyelések nyomán szakemberek mind határozottabban hangoztatják, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban az egyik legerősebb eszközünk maga a természet lesz. − A külterületi tájban meghagyott, védett vagy létrehozott vizes élőhelyek és természetes erdők, a lakott településeken belül pedig az egészséges, ápolt fák jelenthetik az élhető jövő környezeti feltételeit. Ennek reménységében fontos, hogy a természet irányában alázatos hozzáállással hagyjuk és segítsük élni a városi fákat – összegezte a főkertész.
