A magyar irodalom népszerűsítését tűzte zászlajára a miklósi versvándor

Tóth Péter Lóránt kunszentmiklósi tanár, Pro Cultura Hungarica díjas versvándor negyvennégy éve él vármegyénkben. Ezer szállal kötődik a Felső-Kiskunsághoz és Bács-Kiskun vármegyéhez. 2015 őszétől már nem a hagyományos keretek között tanít, hanem járja a Kárpát-medencét, az elmúlt években több mint 80 Bács-Kiskun vármegyei településen, közel 250 előadással lépett fel. 

Tóth Péter Lóránt testnevelés-történelemszakos diplomáját 2003-ban szerezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán. Szalkszentmártonban, majd Kunszentmiklóson tanított. Hivatásának gyakorlás mellett nagyon sokat foglalkozott versmondással. Tíz éve, atyai jó barátja, Balogh Mihály tanár úr segítségével összeállított egy műsort József Attila költeményeiből. A sikeren felbuzdulva kezdett el versmondó versenyekre járni, majd nem sokkal később elkészültek pódium-előadásai. Nyakába vette az országot, azóta is járja hazánk településeit, a határokon túli magyarlakta területeket.

– Ezer szállal kötődöm a Felső-Kiskunsághoz, és Bács-Kiskun Vármegyéhez. 2015 őszétől már nem a hagyományos keretek között tanítok, hanem járom a Kárpát-medencét irodalmi és történelmi témájú előadásaimmal. Nagyon fontos feladat és misszió számomra, hogy a megyénkben lévő iskolákba, templomokba, művelődési házakba, és könyvtárakba is elvigyem előadásaimat – mondta el hírportálunk érdeklődésre Tóth Péter Lóránt.

A kunszentmiklósi versvándor a vármegyéből kilépve, az elmúlt évtizedben tizenkét országban, több mint hétszáz településen lépett fel, sok tízezer diákkal és felnőttel találkozott.

– Előadásaimban úgy próbálok beszélni a múltról, hogy keresem a kapcsolódási pontokat a ma élő emberek élethelyzeteivel, a mai társadalmi problémákkal, kihívásokkal. Fontos számomra az ifjúság elérése, megszólítása. Irodalmi témáimban kellő igényességgel, interaktívan és az élménypedagógia eszközeivel próbálom lehozni a Parnasszusról költőinket, íróinkat: nem szobor, hanem emberarcúvá tenni őket. Az egész életemet a verseknek és a versmondásnak köszönhetem. A családomat is. Feleségem drávaszögi magyar, akit egy ottani előadássorozat alkalmával ismertem meg. Három éves, és egy éves kisfiainkat szűk hazámban, a Kiskunságban neveljük. Versvándorként Kunszentmiklóson lakom, de a Kárpát-medencében élek – fogalmazott a Tóth Péter Lóránt, ki havonta átlagosan 3500–4000 kilométert tesz meg. Többnyire tömegközlekedéssel utazik a települések között, vagy gyalogosan. Mint például 2023 őszén Kiskőrös és Nagyszalonta között, gyalog, lovaskocsin, csónakon. A két halhatatlan barát, Petőfi Sándor és Arany János tiszteletére tette meg a 242 kilométeres utat.

Az előző évben csaknem minden második nap megemlékezett Petőfiről

A versvándor a tavalyi Petőfi Emlékévben csaknem minden második nap megemlékezett a lánglelkű költőről. Olyan helyeken is mondott Petőfi verseit, ahova más nem jutott el, boltokban, benzinkúton, útszéli kereszteknél, kocsmák mélyén.

– Petőfi ott van a kárpát-medencei magyarság génjeiben, testünk minden pólusában. Ott van a világunkhoz fűződő viszonyainkban, minden útkeresésünkben, lázadásunkban, a szülőföldünk iránt érzett szeretetünkben, igazságérzetünkben, hűségünkben. Arany pedig az önkifejezésünkben, anyanyelvünkben: ő használta a legtöbb (60 ezer!) kifejezést írásaiban. Azt is mondták róla, hogy már-már nem is magyarul, hanem aranyul írt…Ő az anyanyelvünk minden mélysége is magassága. Kettőjük egymást tisztelő és elismerő, ugyanakkor baráti élccel és pajkossággal fűszerezett kapcsolata tágabb értelmezésű üzenetet is közvetít a ma emberének azzal, hogy két teljesen más habitusú, világszemléletű és érdeklődésű ember képes volt arra, hogy megtalálja a másikhoz a kapcsot, a közös pontokat – fogalmazott a kunszentmiklósi tanár.

– Hálás vagyok a Jóistennek, mert azzal foglalkozhatom, amit szeretek, és a feleségemnek, aki mindenben támogat, erős várként áll mögöttem. „Munkám” nemcsak számomra öröm, de (a visszajelzések alapján) a hallgatóságnak is – emelte ki Tóth Péter Lóránt.