Hiedelmek és szokások: így ünnepelték régen a Szilvesztert Bács-Kiskunban

Szilveszter napjához számos népi hagyomány, hiedelem és babona fűződik. Ez a nap I. Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a katolikus egyház vezetőjének és 335-ben, december 31-én hunyt el Rómában. A szokások és hiedelmek ezen a napon is az emberi életre, az állatállomány és a termés bőségére vonatkoztak. 

Az év utolsó napján fontos szerepet kaptak és kapnak ma is az ételek. Régen leggyakrabban malacsült került az asztalra, tilos volt azonban a csirke és a pulyka fogyasztása. Ugyanis a régiek úgy hitték, hogy azok elkaparják a szerencsét. Helyette inkább lencsét ettek, hogy a családoknak sok pénze legyen az újévben. 

A hallal kapcsolatban kétféle nézet ismeretes. A folyó menti vidékeken úgy gondolták, hogy a hal pikkelyei anyagilag szerencsét hoznak. Máshol viszont baljós állatként tartották számon, hiszen úgy vélték, vele elúszhat a háziak szerencséje. 

Bács-Kiskun vármegyében számos hagyomány kapcsolódik ehhez az ünnephez. A Kecskeméti Katona József Múzeum néprajzkutatóinak a segítségével összegyűjtöttünk néhányat. Utánajártunk miben hittek régen az óév búcsúztatásának napján. 

Kiskunfélegyházán szilveszterkor például roskadásig rakták az asztalt mindenféle jóval. Egymásnak sok szépet kívántak, hogy egész évben vígan éljenek. Ezt a napot úgy is hívták, hogy „bővedek” napja.

Szilveszter-újév napjához többféle előírás és tilalom kapcsolódott Kiskunmajsán is. Újévkor reggelire főtt disznófejet ettek, mert úgy hitték, hogy az előre túrja a szerencsét. 

Ha újév napján férfi vendég jött először, akkor bikaborjú, vagy csődörcsikó, ha nő, akkor kancaborjú, kancacsikó lett. Szilveszter éjjelén gombócfőzéssel, ólomöntéssel tudakozódtak a lányok jövendőbelijük neve és foglalkozása után. Sokfelé más praktikát is alkalmaztak. Készítettek szerencsepogácsát, melybe egy érmét vagy egy tollat sütöttek. Aki megtalálta az érmét, az nagy szerencsét várhatott. Úgy tartották, hogy akinek a tolla megégett, az már nem éri meg a következő tollaspogácsa-sütést. 

Kecskeméten, Árpádszálláson úgy hitték, ha szilveszter éjszakáján öntenek ólmot a gyermek fejére tett vizes csuporba, akkor az ólom megmutatja, hogy milyen jövő vár a gyermekre. 

A szilveszteri szokások ma a városokban és a falvakban is a hangos, vidám évbúcsúztatást jelentik. Sokan nem is gondolnák, hogy ősi gonoszűző, bőségvarázsló, mágikus eljárások emlékei élnek ezekben a szokásokban. A zajkeltésnek különösen éjfélkor volt fontos szerepe, melyet egyes vidékeken kongózásnak, csergetésnek, máshol pergőzésnek, nyájfordításnak neveztek. Ezt kolompokkal, csengőkkel, ostorokkal, kereplőkkel vagy bádogdarabok segítségével tették. Tázláron is nagy zajjal ülték el az év utolsó napját. Ugyanitt azt mondták, újév napján nem szabad a régi szokás szerint pénzt kiadni. 

A népi hiedelmek és szokások sorát napestig tudnánk folytatni. Ami biztos, hogy mi magyarok – akár hiszünk bennük, akár nem – tiszteljük őseink szokásait.