Százakat vonzott az I. Dunaszentbenedeki Halászléfőző Verseny – galériával

Némi meglepetést okozott, hogy a 21 csapat közel fele a Duna paksi oldalról nevezett be a versenybe, az atomváros mellett Madocsa, Tolna és még számos település főzőmestere és segítője – amúgy részben a büfét motorcsónakokon, kajakon, jetskivel rendszeresen látogató törzsközönség – pattant csónakba, hogy dűlőre vigye a két településre redukálva eldöntendő kérdést: mitől jobb a paksi halászlé, mint a dunaszentbenedeki?

Szombaton reggel még esett az eső, az éjszaka pedig sűrű mennydörgés és villámlás közepette mintha dézsából öntötték volna. Ellenben kilenc óra körül kisütött a nap, egykettőre a főzőhelyek köré emelt sátrak erdeje borította be a partot. Dunán innenről és túlról is megérkeztek a főzőcsapatok, és népes közönségük. Annyira népes, hogy volt olyan társaság, például a helyi vadásztársaság, amely 40-nél is több főt számlált, és akkor még nem beszéltünk a gyerekekről, akik azonnal éltek a pónilovaglás és a lovaskocsikázás lehetőségével.

A csapatok 14 órakor gyújtottak a bográcsok alá, és a Horváth Attila főszervező által bemutatott Mettler Zsolt mesterszakács, a magyaros ételek főzőversenyének többszörös bajnoka, Pintér Zsuzsanna, dr. Bagó Zoltán és Kovács Tibor alkotta zsűri már ekkor megkezdte munkáját.

A Horváth Attila köszöntőbeszédébe illesztett bíztató szavak nem maradtak taps és ováció nélkül, amikor a főszervező azt mondta:

– Nem tudom, hogy alakul a verseny vége, de azt biztosra mondhatom, hogy nálam mindenki egyformán nyertes és első helyezett lesz! Azt kívánom, legyen ez a nap mindenkinek emlékezetes, érezzétek jól magatokat! Szeretnénk ebből hagyományt teremteni, jövőre várunk vissza mindenkit, sok szeretettel!”

Közben azt vettük észre, hogy a Duna menti halászléfőzés fortélyaiban elmerült csapatok között – a népes és erős mezőny ellenére – nem a versengésé a főszerep, sokkal inkább a barátság, a jó és családias hangulat a jellemző, a Duna összeköti, nem elválasztja az embereket.

– Öröm, hogy ilyen szép számmal jöttünk össze, együtt örülni a világ legjobb ételének, a Duna menti halászlének – fogalmazott az egyik vendég, aki elmondta, hogy dunaszentbenedeki gyökerekkel rendelkezik, feleségével Kanadában élnek, éppen onnan érkeztek, így számukra ez az ünnep nemcsak a remek halászléről, hanem a dunaszentbenedekiek és a Dunaszentbenedeket szeretők találkozásáról is szól. Nincs szó, amivel megköszönhetné ezt a gyermekkorába visszavezető élményt.

Természetesen a jókedv és a sok tréfa ellenére ezúttal is eljött az igazság pillanata, amikor is a zsűri elnöke 18 órakor kihirdette az eredményt. Első helyezett a dunaszentbenedeki Vadásztársaság csapata, második helyezett Nagy Gábor lett, a harmadik helyezést Bögre Imre érdemelte ki. Míg az első három helyezett a megszerzett kupával, díszoklevéllel ismerkedett, kiosztották a különdíjakat és valamennyi csapatot emlékoklevélben részesítették.

A versenyző csapatok és a vendégek számát tekintve minden várakozáson felül teljesítő I. Dunaszentbenedeki Halászléfőző Verseny a 21 órakor kezdődő, még mindig több száz főt vonzó DJ Jonacsik Retro Discoval a hajnali órákban ért véget.