Lendületesebbé szeretné tenni a közösség életét az új plébános Félegyházán

– Miért a papi pályát választotta?

– Kisgyermekként a hittantanulás terén nem jeleskedtem. A gimnáziumi tanulmányaim során ismertem meg Hozdik  Zsolt atyát, aki olyan nagy hatással volt rám, hogy komolyan része lettem az akkori ifjúsági közösségnek. Érettségi előtt éreztem a Jóisten meghívását, de csak hosszas mérlegelés után mertem választani ezt az utat. Teológiai tanulmányaim után 2006-ban Talapka István plébános mellett diakónusként kezdtem a szolgálatomat itt, a félegyházi Ótemplomban. 2007-ben szenteltek pappá és még két évet töltöttem itt káplánként. 2009-ben kerültem Kalocsára, ahol hét évig szolgáltam. 2016-ban helyeztek át Tompára, ahol hat évig voltam plébános, öt évig esperesként is szolgáltam. Az utolsó két évben Kelebia is hozzám tartozott.

– Milyen érzésekkel jött vissza Félegyházára?

– Nagyon meglepett a főpásztor, dr. Bábel Balázs döntése, hogy engem szán az Ótemplom plébánosának. Nem gondoltam erre, hiszen a régi ismerősöktől mindig azt hallottam, hogy Gábor atya vezetésével nagyon jól működik az egyházközség. Meglepett, hogy az egészségi állapota miatt az áthelyezését kérte. Nagy izgalommal jöttem Félegyházára, mert magasra tette előttem a lécet Gábor atya. Remélem, hogy tovább tudom folytatni és kamatoztatni azt a munkát, amit elkezdett.

– Hogyan élik meg a papok ezeket az áthelyezéseket?

– Elméletben tudjuk, hogy bármikor áthelyezhetnek bennünket egy másik egyházközségbe, ennek ellenére mindig fájó szívvel búcsúzunk egy-egy szolgálati helyről, főként úgy, hogy én szeretek szoros embertársi kapcsolatokat kialakítani. A tompai emberek nagy szeretettel fogadtak, nagyon jó közösségre találtam, valóban az otthonomnak éreztem Tompát. Nagyon nehéz volt tőlük elszakadni. Ugyanakkor itt is nagy szeretettel vártak, annak ellenére, hogy Gábor atyát is fájó szívvel engedték el.  

– Milyen tervekkel érkezett?

– Amit Gábor atya elkezdett, az nagyon jó. Azok a csoportok, azok a közösségek, amelyek elindultak – a bibliaórák, a Szent József Kör, az ifjúsági közösségek –, azokat folytatni kell. Ugyanakkor szeretnék egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni a közös imádságra, a liturgiákra, a hitoktatásra. Tervezzük a munkatársaimmal a Mária-napok újraélesztését, és szeptembertől az esti misék újraindítását. Szeretném lendületesebbé tenni a közösség életét, jobban bekapcsolódni a város életébe, jelen lenni a közösségi eseményeken. Erről már Csányi József polgármesterrel is egyeztettem. Az ifjúsági közösségen keresztül szeretném megszólítani a szülőket, és még szorosabbra fűzni a kapcsolatot az iskolákkal és az óvodákkal is.

– Nagyon szimpatikus kezdeményezés volt az elődje részéről, hogy megszüntette az iskolás gyerekeknek a kötelező miselátogatást. Mi erről a véleménye?

– Én azt vallom, hogy a gyerekeket nem szabad erőltetve kötelezni a misére, hanem inkább meghívni. Ha a szülők, a hitoktatók és a pedagógusok jó példával járnak, akkor a gyermekeknek is lesz kedvük a közös imádsághoz, a szentmiselátogatáshoz. Fontos, hogy ne kötelezzük őket, hanem csináljuk kedvet a templomba járáshoz, mert itt biztosan egy jó közösség várja őket.

– Ha éppen nincs szolgálatban, mit csinál legszívesebben?

– Szabadidőmben szeretek kerékpározni, motorozni, túrázni és gitározni. Azt vallom, hogy a zene által könnyebb az embereket megszólítani, Istenhez vezetni.