A kiskőrösiek őseit kutatják a magyar és szlovák szakemberek

Szlovák kutatók magyarországi szakemberekkel és segítőkkel végzik a korabeli anyakönyvi bejegyzések rendszerezését, amely segít mélyebben megismerni a XVIII. században az Alföldre telepített felvidéki családok történetét. Az Alföldi Szlovákság Genealógiai Kutatásért Egyesület keretében végzik ezt a munkát. 

Egy olyan név- és családtérképet hoznak létre, amelyet az internetre is felvisznek a kutatók, ez alapján lehet megválaszolni a kérdést, hogy mely családok vezethetőek vissza a betelepítés időszakára. 

A témával kapcsolatban tartott előadást Renata Gombárova és L’ubomir Kmet’ Kiskőrösön. Renata Gombárova gyökerei Kiskőröshöz kötődnek, az ő felmenői az 1947-es lakosságcsere előtt ugyanis itt éltek. A rokonait keresve jutott arra, hogy ebbe a nagy munkába belevágjon, amelyet sokan támogatnak. Az előadókat Domonyi László polgármester üdvözölte, és támogatást ígért a kiskőrösi tevékenységükhöz. A rendezvényen megjelentek között volt Kecskeméti Pál evangélikus igazgató-lelkész is, aki jól ismeri a kiskőrösi evangélikus anyakönyveket. A kutatás évekkel ezelőtt kezdődött, és kiterjed Kiskőrös mellett a Békés megyei szlovák lakta településekre, így Tótkomlósra vagy Békéscsabára is. 

Mint ismert, a pomázi Wattay család kapta a Kiskőrös környéki pusztákat a császártól jutalmul azért, mert részt vettek a török ellenes háborúban. Az elnéptelenedett területekre 1718 körül 68–70 családot hívtak be, így kezdődött az újratelepítés. A hagyomány szerint Árva, Hont, Gömör, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Sáros, Turóc és Zemplén megyékből érkezhettek többnyire evangélikus vallású szlovák anyanyelvű családok. Renata Gombárova azt mondta, hogy ő 1800-ig vizsgálta az anyakönyveket. Érdekes megállapításra jutott. Az 1720–30 közötti időszakban Kiskőrösön anyakönyveztek az evangélikus lelkészek, majd utána pedig Kecelen történt mindez csaknem fél évszázadig. Azt azonban katolikus papok végezték. 

Később a Kiskőrösön megerősített helyi plébánia vette át az anyakönyvek vezetését, mondta a – kiskőrösi gyökerekkel rendelkező – szlovák kutatónő. 

Hogy miért nem az evangélikus egyház végezte az anyakönyvezést – keresztelés, házasodás, halálozás – erre a rendezvényen hozzászóló Turán István helytörténész adott választ. Mint mondta, Kiskőrös nem szerepelt I. Lipót törvényében azon a települési listán, ahol engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást. A földesurak nem ellenezték az evangélikus vallásgyakorlást, mivel ők is evangélikusok voltak. A hatóságok azonban a már felépített evangélikus fatemplomot nem engedték használni. 

Több konfliktus után 1730-ban a vármegye emberei lerombolták egy éjjel a templomot. Ezalatt a 10 év alatt 645 gyereket kereszteltek meg, és 97 házasságot kötöttek. 

A település pedig 1783-ig maradt evangélikus pap és tanító nélkül. Az istentiszteleteket félve, a szabad ég alatt végezték titokban. Főleg Kecelre vagy Akasztóra vitték keresztelni az újszülötteket 1730 után, illetve Dunaegyházára és Apostagra jártak hitéletet élni. A saját egyházi életük újbóli beindítására a kiskőrösi szlovákoknak egészen 1781 október 25-ig kellett várniuk II. József reformjáig, aki szabadabb vallásgyakorlást engedélyezett. A kőrösiek pedig 1783-ban meghívták Jeszenszky Jánost Libercse községből lelkipásztornak, majd nekikezdtek az új egyházépület felépítéséhez. Renata Gombárova elmondta, hogy szeretné folytatni a XIX. századi anyakönyvek feldolgozását, és ebben kérte a kiskőrösiek segítségét.