Őseik nyomába eredtek a kerekiek

A Kerekegyházi Lokálpatrióták Egyesülete megalakulása óta kutatja Kerekegyháza múltját, dolgozza fel, illetve digitalizálja a kulturális értékeket, a családoknál még fellelhető korabeli tárgyak, dokumentumok, híradások, fényképek alapján. Kutatási eredményeiket saját, időszakos jelleggel jelentkező Múltkor című lapjukban publikálják. Az egyesület mindemellett rendszeresen szervez kiállításokat, előadásokat. Ezek sorába tartozik a hagyományteremtő szándékkal megszervezett redempciós négyhatár-járás.

– Öt éve ünnepelte városunk újjáalakításának százhatvanadik évfordulóját, melynek kapcsán vettük fel a kapcsolatot Jászárokszállással, Kerekegyháza anyatelepülésével. A kutatómunka közben a szolnoki levéltárban jelentős mennyiségű, az itteni megtelepedéssel kapcsolatos anyagra bukkantunk, többek között az 1745-től 1788-ig terjedő időszak határbejárási jegyzőkönyveire. A dokumentumokból kiderült, hogy az 1745-ös redempciót követően csaknem mindennaposak voltak a viták a jászok által birtokolt puszták és a szomszédos települések tulajdonosai között, mivel az akkoriban legeltetésre használt területen nem igazán voltak használható támpontok. A töréshatárokat jelző határhalmokat, vagyis az összehordott homokbuckákat a szél egy-két év leforgása alatt elhordta. A viták rendezése érdekében gyakran kellett határbejárásokat tartani, a jelzéseket újjáépíteni – mondta el hírportálunknak érdeklődésünkre Bodor József, az egyesület elnöke.

A jegyzőkönyveket lapozgatva határozta el az egyesület vezetősége, bejárják a területet és megpróbálják beazonosítani, újra kijelölni a határpontokat. A munkába bevonták az érintett településeket is. A határpontok beazonosítása, bár egy része még ma is megtalálható kő, cövek, vagy mesterséges domb formájában, nem volt egyszerű feladat, mivel legtöbbjüknél már nyoma sem volt jelzésnek.

Az első határbejárás alkalmával a Kunbaracs, Kerekegyháza, Lajosmizse és a Kerekegyháza, Kecskemét–Hetényegyháza, Lajosmizse szakaszt járták végig az érdeklődők. Idén Kerekegyháza–Kunbaracs–Kunadacs–Lajosmizse határ szakaszai kerültek sorra. A menet a Katona József Művelődési háztól indult, az első állomás a Kunbaracs, Lajosmizse, Kerekegyháza hármas határ volt. 

– Őseink lábnyomában címmel hirdettük meg rendezvényünket, ehhez hűen az 1745-ben kialakult és kijelölt határokat járjuk végig. Útvonalunkat az Országos Levéltárból kikért, első Kerekegyháza térkép alapján terveztük meg. Az elődeink által kijelölt nyomvonalon nagyon sok helyen megtalálhatóak még a régi határjelek is. A köztes pontoknál újonnan felállított határjeleket keresünk fel és közös akarattal jelöljük meg azokat együttesen. Megismerkedhetünk az utunk során felkeresett tájegységek történetével, elnevezéseivel – fogalmazott Bodor József. 

A résztvevők a kunbaracsi ősborókást, a köztes határjeleket érintve jutottak el a Kunbaracs, Kunadacs, Kerekegyháza hármashatárra, majd a Marika tanyára. A teljes táv hossza lovaskocsival 23 kilométer, gyalogosan 7,5 kilométer volt. A határpontokon előre elkészített és elhelyezett faoszlopokat a települések (Kerekegyháza, Jászárokszállás, Lajosmizse, Felsőlajos, Kunszentmiklós, Kunbaracs, Kunadacs) képviselői emlékszalaggal láttak el. A vendégek a végállomáson a kunbaracsi polgárőrök főztjét is megkóstolhatták 

– A jászok az új honfoglalás, a török utáni időszakban kerültek erre a földre, amely nem csak termékeny, hanem értékes is. A határ csak akkor választ el, ha annak két oldalán ellenségek vannak, itt viszont barátok élnek. A határ formát ad a közösségeknek, ami annyit jelent, hogyha átlépjük, vendégek, vagy vendéglátók vagyunk. A határ nem csak birtokot, hanem kötelességet is jelent. Ami hozzánk tartozik, köteles vagyok azt jó gazda módjára kezelni, és akik ezen belül élnek jól érezzék magukat ezen a vidéken – fogalmazott köszöntőjében Csikós Miklós emeritus jászkapitány, a rendezvény díszvendége.

A program résztvevői megismerkedhettek a  a határkijelölés sajátos, egykoron társadalmilag elfogadott rítusával a megcsapatással is. Barcsik Mátyás Kiskun Kerületi alkapitányt Bertók István, a megcsapatott legényt Varga László személyesítette meg. A határjárást Zakar András, a KEFAG Észak- Kiskunsági Erdészetének munkatársa, dr. Kenyeres Tibor, egyesületi titkár előadásai, a kunadacsi Apraja-Nagyja Néptánccsoport műsora, illetve az Iloncsuk Szabadcsapat, Jász-Kun nemzetőr tagozatának viseleti, fegyver és harci bemutatója színesítette.