Kihívásnak tartja főügyészi kinevezését

– Hogy lett önből jogász, és miért éppen az ügyészi hivatást választotta?

– Teljesen pragmatikus okokból döntöttem a jogi pálya mellett. Középiskolásként még nem igazán volt képem róla, akkoriban még iskolabörzéket sem tartottak. Viszont érdekelt a magyar és a történelem tantárgy, ezzel a kettővel gondoltam felvételizni, és nem a bölcsészkarra. A pécsi Janus Pannonius Egyetem jogi karára bekerülve kisebb traumaként ért – nemcsak engem, hanem sok évfolyamtársamat is –, hogy az előadások és szemináriumok tananyaga alig érinti az irodalmat és a történelmet. Aztán jöttek a különböző jogterületek, többet is nagyon izgalmasnak tartottam, de leginkább a büntetőjog, büntető eljárásjog, a kriminalisztika kötött le, és egyre biztosabb lettem abban, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Az egyetemen nem volt gyakorlat, a dombóvári ügyészségre „kéredzkedtem” be, hogy megnézhessem, mit is csinál tulajdonképpen egy ügyész, és annyira megtetszett, amit láttam, hogy a szakdolgozatomat is erről írtam. Fogalmazói állást végül Tamásiban találtam, ott voltam pályakezdő, ismerkedtem meg az egyre bonyolultabb és terjedelmesebb ügyekkel. Majd Kecskemétre kerültem, a városi ügyészségre, ahol letettem a szakvizsgámat és elkezdtem ügyészi pályafutásomat.

– Kecskeméten a szóvivői tisztséget is betöltötte a megyei főügyészségnél.

– Ez egy külön szakma. Érdekes, hogy az ügyészi kinevezéshez hosszú éveknek kell eltelnie, míg szóvivő kis túlzással egyik napról a másikra lesz valaki. Előtte természetesen célzottan tréningezi a kijelölt munkatársakat a Legfőbb Ügyészség kommunikációs és sajtófőosztálya, hathatós szakmai segítséget nyújtva, hogy a „tűzvonalba”, a kamerák elé felkészülten mehessenek a szóvivők, akik a hivatásunkat képviselik a nyilvánosság előtt.

– Következett a Pest Megyei Főügyészség.

– Itt a nyomozásfelügyeleti osztályt vezethettem. Sűrű időszak volt, a Pest Megyei Főügyészség ügyforgalma igencsak nagy. Borzasztóan izgalmas bűnügyek vannak, életellenes bűncselekmények, ember- és kábítószer-kereskedelem, sok rablás. Ezek kellőképpen izgalmassá tették a mindennapokat. Emellett tizennégy járási ügyészség munkáját koordináltam. Nagy kihívást jelentett, de ezeket most sem kell nélkülöznöm.

– Tavaly november 15-én Polt Péter legfőbb ügyész azonnali hatállyal menesztette dr. Nánási László megyei főügyészt és dr. Dókáné dr. Pályi Krisztina főügyészhelyettest. Hogyan fogadta a hírt, hogy megyei főügyészi pozícióba térhet vissza Kecskemétre?

– Nagyon megtisztelő felkérés volt, másrészt pedig szakmailag és emberileg is óriási kihívás, amelynek folyamatosan igyekszem megfelelni kinevezésem óta.

– A megyei főügyészi pozícióban bekövetkezett váltás nagy sajtóvisszhangot kapott, erre kíván-e reagálni?

– Nem, mert nincs rálátásom az itt történtekre.

– Véleménye szerint ártott-e az ügyészség presztízsének, megítélésének mindez, érzékelt-e ilyen jeleket?

– Azóta, hogy elfogadtam ezt a megtisztelő felkérést, minden erőmmel azon dolgozom, hogy Bács-Kiskun megye kiváló ügyészi munkájának színvonalát tartani tudjuk.

– Milyen alapelvek szerint dolgozik vezetőként, fogalmazhatnék úgy is, mi a vezetői ars poetica-ja?

– A megyében korábban beosztott ügyész voltam, a vezetői státusz természetesen teljesen más. Meg kell ismernem a feladatkör egészét, hogy lássam azokat a pontokat, ahol esetleg változtatni kell az egyébként kifejezetten jó ügyészi tevékenységet, hogy még időszerűbb, hatékonyabb legyen. A lehető legátgondoltabb munkaszervezéssel tudjuk a remek teljesítményt még inkább javítani. A társhatóságokkal, így a rendőrséggel és a NAV regionális bűnügyi igazgatóságával hosszú évek alatt kipróbált együttműködésünknek is köszönhető az eredményes nyomozati tevékenység.

– A büntetőeljárásokban többféle gyorsító eszköz létezik, amelyek révén hamarabb születhet bírósági döntés, ítélet. Ezen módszereket milyen mértékben használják a megye ügyészségei?

– Bács-Kiskun megye mindig is etalon volt a büntetőeljásárokat dinamizáló megoldások alkalmazásában. Lényegében napi szinten élünk ezekkel a gyorsító intézkedésekkel, így a bíróság elé állítással, a feltételes ügyészi felfüggesztéssel, közvetítői eljárásokkal, hogy a bűnt minél hamarabb kövesse a büntetés. Törekszünk arra, hogy ezek az eszközök minél szélesebb körben legyenek alkalmazva, de ennek feltétele, hogy a nyomozóhatóság, az ügyészség és a bíróság is egyformán gondolkozzon ezen a téren.

– Még meglehetősen új elemet jelentenek egyes büntetőeljárásokban az előkészítő ülések, melyeknél az ügyész indítványt tesz a vádlott büntetésének mértékére, ha ő beismeri a bűncselekményt. Mi alapján dől el ilyenkor, hány év szabadságvesztést javasol az ügyész?

– Munkánkat a törvények szerint végezzük, és a Büntető Törvénykönyv alapján a büntetés kiszabásánál a középmérték a meghatározó, azaz a kapható legkisebb és legnagyobb szabadságvesztés számtani közepe. Utána kell figyelembe venni az esetleges enyhítő körülményeket, amelyek mindig a vádlott személyétől függnek. A beismerő vallomás nyomatékos enyhítő körülmény, amit a bíróság is értékelne, ezt nézzük meg, szerintünk mennyit érhet, és a középmértékből levonva adódik az a büntetési mérték, ami részünkről tudomásul vehető. Ezt nevezzük mértékes indítványnak. Ha viszont a bíróság úgy látja, hogy a tényállás nem kellően bizonyított, és emiatt nem lehet az előkészítő üléssel befejezni a büntetőügyet, akkor tárgyalást tűz ki és bizonyítást vesz fel.

– Bekerült a közbeszédbe a feltételes szabadságra bocsátás szigorítása. Mi a véleménye erről?

– Ez a jogalkotó asztala, várjuk meg, miként döntenek. Azt tudni kell, hogy most is ki lehet zárni vádlottakat ebből a lehetőségből.

– Bács-Kiskun hogyan és miért lett az adócsaló bűnszervezetek és számlagyárosok megyéje?

– Talán tudományos kutatást igénylő kérdés. De véleményem szerint az, hogy sok költségvetést károsító büntetőügyre derül fény, a NAV regionális bűnügyi igazgatóságának tulajdonítható, amely roppant jól felkészült, alapos felderítő munkát végző és így kiváló eredményeket hozó nyomozóhatóság.

– Ügyészeket általában csak filmekben lát az átlagember, és ott nem feltétlen pozitív szereplők.

– Pont azt akartam nemrég bebizonyítani vagy száz pályaválasztás előtt álló fiatalnak, hogy nem vagyunk mi olyan rosszak, mint a filmekből tűnhet, sőt! Csak keveset tudnak a szakmánkról. Tavaly kaptam egy megtisztelő felkérést attól a dombóvári gimnáziumtól, ahol érettségiztem, hogy meséljek a munkámról, és óriási meglepetésemre közel százan voltak rám kíváncsiak, nemcsak jelenlegi, hanem régi diákok és tanárok is. Felidéztem nekik egy régi bűnügyet, melynek lényege, hogy egy műanyag-feldolgozó üzemben egy férfi szikével megvágott egy nőt a nyakán, életveszélyes sérülést okozva neki. Mikor elkezdtük meghallgatni a sértettet, durva szexuális erőszakra derült fény, amelyet négy gyermeke sérelmére követett el a férfi, hosszú időn keresztül. Feltártuk a történteket, beszereztük a bizonyítékokat, és a vádlott kapott emlékeim szerint tizenkilenc év fegyházat. Vagy elmondtam egy másik bűnügyet is, amikor egy szántóföldön talált emberi maradvány alapján bukkantunk rá a gyilkos nyomára. Ezért is vagyunk, ez is a feladatunk. Rendkívül sokszínű a hivatásunk, a nyomozások felügyelete, irányítása, a vádemelés mellett a leglátványosabb rész a vád képviselete a bíróságon, de ott vagyunk a büntetés-végrehajtási szakaszban is, és nem szabad elfelejteni a közjogi szerepet sem. Az előadás végén megkérdeztem, kinek hoztam meg a kedvét az ügyészkedéshez, és jó néhányan jelentkeztek, aminek nagyon örültem.

– Ha már itt tartunk: mire biztatná a diplomázás előtt álló jövendőbeli kollégákat?

– Arra mindenképp, hogy pályájukat elkezdve fogadjanak el bármilyen jogterületről érkező kihívást, mert csak így tudnak közeli tapasztalatot szerezni arról, melyik áll hozzájuk a legközelebb. Aztán ügyészként persze specializálódni fognak, hiszen nem vagyunk polihisztorok, ahhoz, hogy erős szaktudásunk legyen, el kell mélyülni valamelyik ügyfajtában – valaki a gazdasági bűncselekmények feltárása mellett dönt, mást az életellenes bűncselekmények utáni nyomozások érdekelnek. De az, hogy az ügyész a közvádló, fontos feladatot és hivatást jelent; izgalmakkal, kihívásokkal és sok sikerrel kecsegtető életpálya a miénk. Ha valaki rálép erre az útra, időnként érezheti majd persze rögösnek, de arról gondoskodik az ügyészi szervezet, hogy a lehető legtöbb szakmai tudást és tapasztalatot átadjuk a pályakezdő kollégáknak. Célszerű a diplomázás előtt álló egyetemistáknak figyelniük az ügyészség honlapját a fogalmazói státuszok miatt. Minden fogalmazónak hároméves szakmai gyakorlatot kell kitöltenie, utána következik a háromfordulós szakvizsga, ez általában másfél évet vesz igénybe. Aki sikeresen leteszi, alügyészi kinevezést kaphat, majd újabb egy év után kerülhet ügyészi státuszba.

– Kevesen tudják, hogy az ügyészség nemcsak büntetőügyekkel foglalkozik.

– Igen, vannak teendőink az úgynevezett közjogi területen is, aminek érdekes része például a fogyasztóvédelem. Mondjuk, ha az ingatlanirodában a megbízási szerződés apró betűs részében olyan kitétel bújik meg, hogy a tulajdonos az iroda engedélye nélkül nem adhatja el a lakását, és ez a tudomásunkra jut, korrekcióra hívjuk fel a tisztességtelen feltételt támasztó ingatlanközvetítő céget. Ha pedig ezután sem változtat a szerződésen, akkor keresetet nyújtunk be a bírósághoz. Ez emberek sokaságát érintő dolog, az ő érdekükben tesszük, általában úgy, hogy nem is tudnak róla. Ugyanilyen fogyasztóvédelmi szerepkör, ha egy telefonszolgáltató indokolatlanul kiszámláz pár száz forintos tételeket különböző valótlan jogcímeken. Ha ezt feltárjuk, akkor gátat szabunk az ilyen jellegű tisztességtelen gyakorlatnak.