Papírlapon árulták a kecskeméti Silver-ügy emberölési sztoriját

Bírósági telekommunikációs eszközön történő távmeghallgatással kezdődött a Silver-ügyként elhíresült kecskeméti emberölési ügy a Kecskeméti Törvényszéken.

A szombathelyi büntetés-végrehajtási intézetből bejelentkező, kábítószer-kereskedelem és fegyvertartás miatt jogerős börtönbüntetését töltő tanú megerősítette azt a vallomását, amit 2020-ban tett a Nemzeti Nyomozó Iroda kihallgatásán. A férfi azt állította, hogy régről ismeri a vádlottakat, és N. Tamás elsőrendű és V. Lajos másodrendű vádlott volt az, aki a sínek között holtan talált 24 éves áldozatot kivezette a diszkóból. Elmondása szerint azon az estén dulakodásra lett figyelmes a diszkó felső szintjén, majd azt látta, hogy a kidobók két oldalról karon fogva viszi a későbbi áldozatot – aki a tanú barátnője osztálytársának párja volt – a ruhatár felé. A ruhatárnál aztán ismét dulakodás tört ki, ütötték és rúgták is G. Jánost, sőt amikor egy lány a fiatalember védelmére kelt, ő is kapott egy pofont az elsőrendű vádlottól – állította a tanú, aki magát a kivezetést már nem látta. 

A kidobók vadak voltak a szteroidoktól

Korábbi vallomásában az szerepel, hogy úgy verték a kidobók az áldozatot, hogy összerogyott, s mint fogalmazott, nem fogták vissza magukat. Elmondása szerint feltételezte, hogy a kidobóknál volt vipera, mert mint mondta, az akkoriban divat volt, de a konkrét esetben nem látta azt, mint ahogy kést sem látott a másodrendű vádlottnál, akiről úgy hírlett azt tart magánál. Elmondta, hogy később értesült a sértett haláláról, majd hallotta a közszájon forgó elképzeléseket arról, hogy mi okozta G. János halálát.

A tanú megjegyezte, hogy egy ismerőse, aki jóban volt J. Istvánnal, a kidobók főnökével, azt mondta, hogy biztonsági emberek úgy megvertek egy diszkóban szórakozó férfit, hogy belehalt. A tanú szerint akkoriban a kidobók vadak voltak a szteroidoktól. Azt is mondta, hogy J. István jó kapcsolatot ápolt a rendőrséggel, és segítettek elsimítani az ügyet. A tanú szerint nem lett szándékosan öngyilkos az áldozat, mert lelkileg rendben volt.

Senkinek sem kellett a papírlapra írt történet

Arról is beszélt, hogy később cellatársa volt D. Csaba, az ügy koronatanúja – aki azt állítja, hogy éppen betört a vasút melletti épületbe, és látta, amikor a kidobók G. János a sínekre húzták –, és egy bizonyos N. György, aki egy lapot mutatott neki, melyen leírta mi történt aznap éjszaka. A lapon szereplő eseménysor lényegében a vádirattal megegyezik. Ezt a papírt N. György másfél millió forintért árulta a börtönből 2001 körül, sőt volt, amikor 10 millióra emelkedett az ára, és bizonyos bűnözői körök is érdeklődést mutattak iránta. Ehhez letétbe kellett volna helyeznie a vásárlónak a pénzt egy megjelölt ügyvédnél. Végül azonban nem sikerült üzletet kötnie. 

Védői kérdésre elmondta a tanú, hogy D. Csaba is ismerte az abban foglaltakat, és sokat beszéltek az ügyről később, a börtönben. Arról is szó volt, hogy D. Csaba és N. György vádalkuval is próbálkozik, de a nyomozók végül enélkül húzták ki belőlük az információt.

A másodrendű vádlott védője elmondta: jelenleg azon dolgozik, hogy törvényes eszközökkel megszerezze az említett lapot, és hangsúlyozta, hogy elengedhetetlen N. György tanúkénti meghallgatása.

A bántalmazás leírása nem felel meg a valóságnak

N. Tamás elsőrendű vádlott észrevételezte, hogy nem felel meg a valóságnak a bántalmazás leírása, mert az orvosszakértő nem állapított meg abból származó sérüléseket az arcon. Azt is mondta, hogy az ügyben közel 100 tanút hallgattak meg, és mindegyikük azt állította, hogy nem volt náluk vipera. Az elsőrendű vádlott arról is beszélt, hogy a lappal üzletelő N. György haragosa, aki korábban elgázolta őt autóval.

A következő tanú annak a cégnek az alkalmazottja volt, melynek épületébe többször betörtek, illetve ahová állítása szerint D. Csaba is betört az ominózus estén. A hölgy elmondta, hogy nem tudja pontosan mikor történt a betörés, az évszakra sem emlékszik. Azt elmondta, hogy lángvágóval felvágták a páncélszekrény oldalát, és azt is, hogy nem látszott létra nyoma az emeleten, ahol behatoltak a betörők.

A mentőorvos szerint nem kizárható a baleset valószínűsége

A tárgyalási nap utolsó tanúja a halál tényét megállapító mentőorvos volt. A távmeghallgatáson bejelentkező orvos elmondta, hogy sem az évre, sem az évszakra nem emlékszik, majd arról beszélt, hogy amikor a helyszínre érve meglátta a sértettet, felcsillant a remény, hogy él, mert olyan pozícióban feküdt, mintha csak aludna: hason fekve, feje a karjára hajtva. Azonban amikor fölé hajolt, és meglátta a tarkóján a hatalmas sebet, világos volt, hogy nem él, amiről természetesen meg is bizonyosodott. A mentőorvos azon az állásponton volt, hogy nem lehet kizárni a baleset valószínűségét.

Védői kérdésre azt is mondta, hogy még éjszaka értek ki a helyszínre, ahol nagyon sötét volt, fényforrás nem világított, és kézi lámpával, vagy reflektorral kellett bevilágítani a területet. Arra a kérdésre, hogy mintegy 15 méterről azonosítani lehetett-e arcot abban a sötétben, egyértelmű nemmel felelt. Ez azért lényeges a bizonyítás szempontjából, mert a koronatanú D. Csaba azt állítja, hogy a létrán állva, távolról látta a vádlottakat amint G. Jánost a sínekre húzzák.

A tanúk meghallgatása szerdán folytatódik.