A tanúk szavahihetősége állt a középpontban a kecskeméti Silver-ügy újabb tárgyalási napján

A vád szerint a biztonsági emberek 2000 októberében viperával fejbe verték a diszkóban szórakozó 24 éves G. Jánost, aki eszméletét vesztette, majd hogy tettüket leplezzék, a szórakozóhely mögötti sínekre húzták, ahol halálra gázolta az érkező vonat az eszméletlen fiatalembert.

Czakkerné dr. Pásztor Anita bíró iratismertetéssel kezdte a tárgyalást, ami egy 2007-ben, a Malom Központban akkoriban működő Bling-Bling diszkóban történt esettel volt kapcsolatos. A jegyzőkönyv lényege szerint az ügy sértettje korábban molesztálta J. István – a vádlott kidobók korábbi főnöke, akit a Silver-ügy áldozatának barátja vallomásában gyanúba kevert – lányát. Amikor találkoztak a Bling-Blingben, szóváltásba keveredtek, a sértett szóban inzultálta J. Istvánt, majd egy késsel fenyegette. Ezt követően J. István embere földre küldte a sértettet és egy boxerrel többször fejbe verte, minek következtében életveszélyes agyi sérüléseket szenvedett, életmentő műtétet kellett végrehajtani rajta, és maradandó fogyatékosság alakult ki nála. Ennek kapcsán J. István embere 3 és fél év letöltendő börtönbüntetést kapott.

A védők azért kérték a vonatkozó ügy iratának ismertetését, hogy rámutassanak, akkor J. István más tényállást vázolt fel, vagy ahogy a védelem fogalmazott: a bíróság előtt is hazudott, amikor azt állította, hogy nem ő közölte elvárásait emberével. A tárgyaláson úgy tűnt, hogy a védelem stratégiája J. István – aki egy orgazdasági ügyben vallott két korábbi kidobójára, és lett belőlük vádlott – szavahihetőségének megkérdőjelezése.

A kidobók korábbi főnökének feleségét is kihallgatták

A tárgyaláson tanúként hallgatták meg J. István feleségét, J-né K. I.-t. Mint arról korábban beszámoltunk, J. István tanúvallomásában állította, hogy G. János halálának napján nem volt a Silver diszkóban, és nem találkozott az embereivel, mert előző nap egy tanyán ünnepelték a születésnapját, és fáradt volt. A vallomásban azt mondta, hogy csak másnap, telefonon értesült a halálesetről. Felesége is ezt a verziót támasztotta alá csütörtöki vallomásában. Állítása szerint a születésnapi buli szombat délelőtt 9–10 óráig tartott, és másnaposak voltak, nem mentek sehova.

Elmondta, hogy egész éjszaka hívogatták a mobilján, de azt a földszinten hagyta, így csak vasárnap értesült arról, hogy a fiatalember meghalt. A feleség azt is állította, hogy ő maga sosem vezette J. István autóját, mire az elsőrendű vádlott, N. T. azt mondta, hogy legalább 10 tanú állítja, hogy J. István jelen volt a Silverben, és ugyancsak 10 tanú vallotta, hogy aznap este J. István autójával a feleség bement érte. Azt is kérdezte, hogy miért nyilatkozta J. István az államigazgatási eljárásban, hogy ott volt aznap este a szórakozóhelyen?

N. T. felhozta azt az ügyet is, amikor egy izsáki vállalkozót J. István és társai, N. I. és M. P. 30 millió forinttal vertek át. J. István azt állította, hogy magas rangú rendőr ismerőse 30 millió forintért cserébe segít megszüntetni a vállalkozó ellen folytatott rendőrségi eljárást.  M. P. egy találkozó alkalmával, ahol J. István és a vállalkozó volt jelen, egy magas rangú rendőr szerepét játszotta, aki a pénzért elintézi az ügyet. Miután kiderült az átverés, a vállalkozó feljelentést tett. Mivel a rendőrt alakító M. P.-nek több büntetőügye volt, terhelő vallomást tett J. Istvánra és társára, így őket elmarasztalták. N. T. elsőrendű vádlott azt mondta, hogy amikor J. Istvánt elvitte a börtönbe, 2008-ban, onnantól kezdve minden kapcsolatot megszakított vele.

Egy szemtanú látta, ahogy a vádlottak vonszolták a sértettet a sínekhez

Tanúként idézték be S. L.-nét, annak az üzletnek a tulajdonosát, ahová állítása szerint P. Csaba az ominózus estén barátjával betört, és éppen látta, amint a két vádlott a sínekre húzza az áldozatot. Mint azt megírtuk, a koronatanú azt vallotta, hogy azon az estén szórakozni ment a diszkóba, ott látta a vádlottak és a sértett közötti dulakodást, később azonban barátjával egy, a helyszín melletti házban betörést követett el. A ház falának támasztott létrán és a ház mellett sétálva észlelte, hogy közeledik valaki. 

S. L.-né tanúvallomásában kifejtette, hogy akkor szerzett tudomást az esetről, amikor hétfőn dolgozni ment, és látta a helyszínen égő mécseseket. Védői kérdésre elmondta, hogy háromszor törtek be az üzletbe, azt pontosan nem tudta visszaidézni, hogy mikor volt az első betörés, és azt sem tudja, hogy a halálesethez közeli időpontban történt-e. A bírónő emlékeztette, hogy a 2020 szeptemberében tett vallomásában azt mondta, hogy 20 éve, ősz tájékán törtek be először az üzletbe. Azt állította, hogy az első betörés során a tetőterasz ablakát törték be az elkövetők, a másik két esetben pedig a lenti rácsot feszítették fel. Az első betörésnél a tolvajok lementek az emeletről a földszinten lévő páncélszekrényhez, amit flexszel felvágtak. Azt is elmondta, hogy tettek rendőri feljelentést, de már nincsenek meg a papírok.

Védői kérdésre a tanú elmondta, hogy nem tudja, bevilágították-e az átjárót a kültéri világítótestek, így nem tudott információval szolgálni a baleset helyszínének kivilágítottságáról. Azért van jelentősége annak, hogy a vallomás szerint mikor történt az első betörés, mely során létráról hatoltak be a betörők, mert megerősítheti vagy cáfolhatja P. Csaba állítását, miszerint a betöréskor látta a kidobókat, amint a sínekre húzzák az áldozatot. Ha ugyanis a két időpont nem esik egybe, az igen meggyengítheti a vádat.

A tárgyalás hétfőn folytatódik.