A kukoricatermés közel fele kisült a Homokhátságon

Az augusztus 20-a előtt érkezett, néhol 30–40 milliméteres csapadék általában nem sokat segített a szárazságban szenvedő kukoricán. A nedvességet kevésbé tartó talajokba vetett tengeritől pedig már hetekkel előbb lemondtak a termesztők, mert megsült a forróságban. A nagykőrösi gazdakör érdekeltségi területén átlagosan hektáronként öt tonna kukoricát becsülnek. Ez a szám azokra a táblákra vonatkozik, ahol az esőzések még zöld növényeket találtak, tehát az összességnek körülbelül 60–70 százalékára. A lényegesen szárazságtűrőbb napraforgó viszonylag kevés kárral vészelte át a száraz időszakot, átlagosan három tonna termésre számítanak a gazdák. Szerintük a napraforgó vegetációja szempontjából sok múlott azon is, hogy a vetőmagja mikor került a talajba. Az április végéig elodázott vetés kedvezőbbnek mutatkozik a növények számára, mint a korábbi telepítések.

A szántóföldi növénytermesztés gazdaságosságát illetően a kilátások nemigen változtak a nyár elején felsejtő távlatokhoz képest. 

– A jelenlegi felvásárlási árak nem sokban térnek el a 25 évvel ezelőtti szinttől. Azóta pedig többszörösére emelkedtek a termesztési költségek. Például homokhátsági viszonylatban hektáronként termett 2–5 tonna étkezési rozs biztosan veszteséges. Jelenleg tonnánként 45 ezer forintot adnak érte. A legmagasabb hozammal sem lehet rajta nyereség, hiszen termesztésének még ésszerűen legalacsonyabbra szorított költsége is 250 ezer forint körül mozog hektáronként. A takarmányrozsért pedig tonnánként számolva most 37 ezer forintot számítanak a felvásárlók. Hasonlóan bizonytalan a többi szántóföldi termény haszna is. Az étkezési búzából hektárra vetítve 6–7 tonna termett a térségben, felvásárlási ára 60 ezer forint körüli tonnánként. Hozhatjuk példának a kukoricát 60–70 ezer, a napraforgót a 140 ezer forint felvásárlási árával. Ezzel szemben 400–450 ezer forint körül áll a termesztési költségük – összesítette a jelenleg mutatkozó eredményeket Pesti Gábor, a nagykőrösi gazdakör alelnöke.

A betakarítást a korábbi kevésbé sikeres évekhez képest súlyosabb aggodalom kíséri idén. A kérdés kikerülhetetlen: vajon a gabonafélék, olajos növények világpiaci túlkínálata meddig nyomasztja a hazai mezőgazdaságot? Egynéhány évig talán ki-ki képes elviselni a veszteségeket, azon túl tönkre mehet a gazdasága. A gazdakör alelnöke szerint tartósan nyomott piacra kell a gazdáknak felkészülniük.

– Széles nyilvánosságot kapott a dunai, fekete-tengeri kikötőkben a gabonaféléket befogadó kapacitás és kiszállítás bővítése. Ugyancsak erre a célra a moldáviai vasútvonal fejlesztése. Az iménti példák és több más élelmiszergazdasági esemény arra utal, hogy Európa piacait talán hosszabb ideig uralni fogják a viszonylag olcsó kelet-európai, közelebbről az ukrajnai mezőgazdasági termények. A hozzánk képest jóval olcsóbban előállított tömegterményekkel nem lesz képes versenyezni a hazai mezőgazdaság. Ezért úgy gondolom, mihamarabb szükséges átalakítani nálunk a terményszerkezetet és bővíteni a feldolgozóképességet. Például a rozzsal a jelenlegi felvásárlási áron nem megyünk semmire, de mondjuk, egyebek közt minőségi étkezési rozsliszttel sikeres is lehet az agrárium piaca. Szemléltethetünk más lehetőségeket is, a lényeg az, hogy váltani kell a feldolgozás nélküli tömegtermelésről olyan élelmiszerek előállítására, amiket mások nem gyártanak vagy a kereslethez képest még kevés áll belőlük rendelkezésre – mondta el véleményét az alelnök.