Hatalmas mennyiségű műanyag részecske szabadul fel, ha műanyag edényben melegítik az ételt

Egy kutatócsoport Kazi Albabu Hussein vezetésével az Egyesült Államokban, a Braska-Lincoln Egyetemen kimutatta, hogy

A tanulmány szerint nanoműanyagok milliárdjai szabadulnak fel a mikrohullámú sütőben. Hussein már egy ideje vizsgálta a cumisüvegekből kiszabaduló mikroműanyagokat, s mikor 2021-ben apa lett, felfigyelt rá, hogy a bébiételek edénye is műanyagból készült. Kutatócsoportja az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) által jóváhagyott polipropilén bébiétel-edényeket kezdett vizsgálni.

Azt találták, hogy egyes edények mindössze egy négyzetcentiméteres darabjáról akár 4,22 millió mikroműanyag és 2,11 milliárd nanoműanyag részecske is felszabadulhat  a mikrohullámú melegítést követő 3 percen belül.

Egy, a sejtek életképességének felmérésére végzett in vitro vizsgálat kimutatta, hogy a műanyag tartályból felszabaduló extrahált mikroműanyagok és nanoműanyagok az emberi embrionális vesesejtek 76,70 és 77,18%-ának pusztulását okozhatják 1000 μg/ml koncentrációban 48, illetve 72 óra alatt.

A cikk írásakor a mikroszkopikus műanyag részecskék emberi szervezetre gyakorolt konkrét hatásai még nem tisztázottak. Amikor azonban a kutatócsoport az embrionális vesesejteket a műanyag edényekből felszabaduló műanyagrészecskék nagy koncentrációjának tette ki, az összes sejt 76,7%-a 48 óra elteltével elpusztult.

Egy másik kutatócsoport emberi sejtekből előállított bélorganoidokkal (miniszervekkel) végzett kísérletek során felfedezte, hogy a sejtjek kis műanyag részecskéket vesznek fel, amelyek gyulladást okoznak.

Mindez még nem feltétlenül jelenti azt, hogy ugyanez a reakció az élő emberi szervezetben is fellép. Mégis, az adatok aggályokat vetnek fel a műanyag edények használatával kapcsolatban.

„Amikor bizonyos ételeket fogyasztunk, tájékozódunk, és átgondoljuk a kalóriákat, a cukrokat és az egyéb tápanyagokat” – mondta Husszein. – „Úgy gondolom, az elfogyasztott műanyag részecskék mennyiségének és hatásainak ismerete éppen olyan fontos, mint a kalóriáké és a cukroké."

További, részletesebb kutatásra és tesztelésre lesz szükség annak megállapításához, hogy ezek a műanyag részecskék mennyire károsak a szervezetünkre.

„Meg kell találnunk azokat a polimereket, amelyek kevesebb részecskét bocsátanak ki” – mondja Hussain.