Régi idők

Amikor az ágasegyházi idősek napjára megyek, mindig keresem szemeimmel a szépkorúak között azt a nénit, aki kendőt visel. Régen sokkal többen viseltek kendőt, egy ideje már csak egyetlen nénin látom. Nem ismerem őt, de mindig a keceli és a dusnoki nagymamámat juttatja eszembe, akik már régen eltávoztak. Amikor a kendős nénit megpillantom, előtörnek belőlem a régi kedves emlékek nagyszüleimről. Ráadásul most az egyik vendég még arról is mesélt, hogy csengődi lányként a leveshúshoz mindig paradicsomfőzeléket tálaltak fel náluk. Ez pedig a keceli mamám ünnepi ebédjeit idézte fel bennem, emlékszem, milyen jóízűen evett belőle. Remélem, az ágasi kendős nénit egy év múlva is láthatom az ünnepségen.