Konyhatündér?

Maximalizmusom a konyhában sem hagy magamra. Ritkán fordul elő, hogy az ebéd elkészülte után elégedetten tegyem le a fakanalat. Valami mindig rosszabbul sikerült, mint amire számítok. Pedig csodás családtagjaim sosem illették még negatív jelzővel a főztömet, sőt általában értetlenül állnak önkritikus gondolataim előtt. Legutóbb például annyira más ízt éreztem én, mint amiről a szeretteim beszámoltak, hogy őszintén felmerült bennem: valami gond lehet az ízlelőbimbóimmal. Mindezt úgy, hogy nem voltam covidos. Fene se érti, mi gátolja, hogy finom ízeket érezzek a saját főztjeimen. Talán a legnagyobb ellenfelem ebben az elmém, ami nehezen fogalmaz meg konyhatündérnek járó dicséretet, ha rólam van szó.