Égig érő fű

Ha térköves udvart vagy épp térkövezést látok, mindig Poldi bácsi jut eszembe. Ma is a fülemben cseng gyermekkorom ikonikus filmjéből a parkőr jellegzetes mondata: Az a szép zöld gyep, az nagyon fog hiányozni! 

A film főszereplője, a már említett Poldi bácsi 52 évi szolgálat után éppen nyugdíjba készül, s folyton azt emlegeti, mennyire fog hiányozni neki a szép zöld gyep, melyet munkája során mindennap gondosan óvott. Poldi bácsi aggodalmát hallva, a film a másik főszereplője, Misu (a fővárosban nyaraló kisfiú) elhatározza, hogy a nyugdíjba vonulás napjára begyepesíti a budapesti, gangos bérház udvarát. Lehetetlennek tűnő tervét sok-sok segítséggel sikeresen meg is valósítja. 

A film csaknem ötven éve készült, akkoriban nem gondoltuk, hogy üzenete napjainkban aktuálisabb lesz mint valaha: térkő, beton, és egyéb burkolat helyett fűre, égig érő fűre van szükségünk, ahhoz, hogy boldogan élhessünk és, hogy a globális felmelegedés hatásait megfékezzük.   

Ám az nem elég, hogy füvesítünk, a gyeppel kapcsolatos hozzáállásunkat is gyökeresen meg kell változtatni. Bármennyire is tetszetős a szépen nyírt, virág- és egyéb gyomnövénytől mentes pázsit, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy a magasabbra hagyott fű lassítja a talaj kiszáradását, ezáltal pedig hozzájárul a globális felmelegedés lelassításához. A fűben hagyott virágok pedig táplálékot biztosítanak a méheknek és egyéb rovaroknak, ami szintén elengedhetetlenül fontos a jövőnk szempontjából. 

Ha fűnyírás helyett hagyjuk kibontakozni a természetet az nagyban hozzájárul a talaj vízmegtartásához. A meghagyott növényzet ugyanis árnyékolja a talajt, így az kevésbé melegszik fel, csökken a párolgás mértéke és a dúsabb növényzet is eltárol valamennyi nedvességet. Ráadásul az életben maradó növények gyökerei javítják a talaj minőségét és állagát, így az több vizet tud magába szívni abból a kevésből, ami adatik – javasolják a szakemberek.

A módszer tehát egyszerű: csak ott nyírjuk le a füvet, ahol valóban muszáj, a többit pedig hagyjuk nőni, akár az égig!