Isten tenyerén

Ma van a hála világnapja. Mint általában a legtöbb ember én sem úgy kezdem a napot, hogy megnézem aznap épp minek a világnapját ünnepeljük. Ez a mai azonban különösen kedves számomra. Talán azért is tartom fejben ezt a dátumot, mert alapvetően az elégedett emberek közé tartozom. Gyakran mondja is a férjem (egy kicsit szemrehányóan), hogy nekem mindig minden jó. És valóban, én ritkán szoktam panaszkodni. Nem azért mert nincsenek problémáim, hanem mert megtanultam a dolgok jó oldalát nézni és, ami még ennél is fontosabb, megtanultam a legapróbb dolgoknak is örülni, azokért hálát adni. 

A hála világnapját 1965-től az ENSZ kezdeményezésére ünnepeljük minden év szeptember 21-én a béke nappal együtt. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének hawaii találkozóján fogalmazták meg, hogy itt az ideje, megbecsülnünk és hálát adnunk mindazért a sok jóért, ami körülvesz minket.

A hálaadás pozitív hatásairól számtalan tanulmány született már, de ha a röviden szeretnénk összefoglalni, akkor elmondhatjuk, hogy a legolcsóbb és legegyszerűbb módja annak, hogy egészségesebbek és boldogabbak legyünk. Meggyőződésem, hogy ha már gyermekkorban megtanulnánk a hálaadás képességét, akkor felnőttként sokkal kevesebb lenne a boldogtalan és elégedetlen ember, ezáltal pedig kevesebb tragédia történne a világban. 

A hálás embert a Jóisten is a tenyerén hordozza, ahogy egyik kedvenc versemben Földes Lívia írja: Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre / hófödte csúcsokra, kopár legelőkre. / Kanyargó folyó tükrében láttam kelni a Napot, / sugaraiban éppen az álmos hajnal mosakodott. / Láttam az óceánt gyémántként ragyogni, / sirályokat felette felhőkkel táncolni, / láttam a békét az emberek szívében, / láttam az erdőket fürödni a fényben. / Láttam sok-sok mosolyt, és láttam a reményt, / láttam az Embert, és láttam a Zenét. / Láttam a Földet szeretetben élni, / láttam a csöndet a széllel zenélni. / Láttam Istent, amerre csak néztem, / miközben éppen az ő tenyerében ültem, / s az ő hangján szólt a szél, / mint anya, ki gyermekének mesél: / Millió apró tükörben láthatod magadat, / hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy.