Mezítláb

Azt is szeretem a nyárban, hogy ilyenkor annyit mászkálhatok mezítláb, amennyi csak jólesik. Persze nem a forró betonon szoktam cipő nélkül járkálni, hanem esténként, locsolás közben élvezem a vizes fűben való sétálgatást. Üdítő érzés közvetlen kapcsolatba kerülni a földdel. Hűsíti és egyben masszírozza is a talpam.

Gyerekként is sokat szaladgáltunk mezítláb a nyári szünetben. A forró homok és a tarló sem volt akadály. Előfordultak ugyan balesetek. Volt, hogy rozsdás szögbe léptünk, de valahogy akkoriban a szüleink nem féltettek bennünket annyira, mint ahogy manapság óvjuk a gyermekeinket. Pedig a mezítlábas élet nagyon is egészséges. Nem véletlen, hogy egyre több helyen alakítanak ki úgynevezett mezítlábas, vagy más néven talpas ösvényt, ami Sebastian Kneipp német katolikus pap, természetgyógyász nevéhez fűződik. Az 1800 években indult egészségmegőrző módszer lényege, hogy az ösvényen más-más felületű, keménységű és hőmérsékletű anyagok váltják egymást, mint például a különböző méretű kavicsok, fenyőkéreg, fakorong, meggymag, helyenként pocsolyák, és ha ezeken mezítláb sétálunk, akkor a talp különböző reflexpontjait stimulálják. 

A mezítlábas ösvényen való séta jótékony hatása több tanulmány által is bizonyított. Például megakadályozza vagy javítja a lúdtalpat, jótékonyan hat a vérkeringésre, az immunrendszerünkre, az idegrendszerünkre, erősíti az izmokat és megelőzi a visszerek kialakulását. A reflexzónák masszírozásával az összes szervünket képes stimulálni, javítja az anyagcserét, az emésztést és a migrénre is jótékonyan hat.

Érdemes tehát kihasználni a jó időt és minél több időt tölteni a szabadban cipő nélkül, mert köztudott, hogy a természettel való kapcsolódás javítja a közérzetünket. És ha jó a közérzetünk, minden könnyebben megy.