Beszorulva a cukrászdába

Amikor az ember olyan bizonyítvánnyal a zsebében ballag hazafelé, amiről sejthető, hogy nem fog osztatlan sikert aratni otthon, akkor rákényszerül, hogy elfogadhatónak tűnő magyarázatokat találjon ki a rossz jegyekre. Általános tapasztalat azonban, hogy csak mérsékelt sikerrel kecsegtető kommunikációs stratégiát lehet kidolgozni ilyen esetekben. Mivel a diákok szülei megrögzötten hisznek abban, hogy nem a falvédőről jöttek, hajlamosak megátalkodottan elutasítani minden bizonyítványmagyarázatot. Ez nehéz helyzeteket szül. Írhatnám ezt azért, mert közelegnek az iskolai évzárók, de mindent a maga a idejében. Mondandóm a vasárnapi választásokhoz kapcsolódik.

Távol álljon tőlem, hogy elemzői babérokra törve politikai világmagyarázatokba bocsátkozzam, és a jövőt fürkésszem, pláne hogy kinyilatkoztatásokat tegyek. Azonban néhány – másoknak talán nem is fontos – tanulságot szeretnék levonni a választási eredményekhez kapcsolódóan. Az elvégzett és az el nem végzett munkáról lesz szó. Nincs hely arra, hogy településről településre haladva értékeljem a Bács-Kiskun megyei választási eredményeket, ezért a két megyei jogú várost, Baját és Kecskemétet emelem ki. Következetes és szívós munkával a Fidesz–KDNP visszaszerezte Baja irányítását, magas részvétel mellett megnyerve minden körzetet és a polgármesteri címet. Kecskeméten pedig a korábbinál jelentősebb többséget szerzett magának a várost hosszú ideje irányító Fidesz–KDNP pártszövetség.

Lássuk a jól elvégzett után azt a bizonyos el nem végzett munkát. Nehéz nem észrevenni, hogy az ellenzéket elküldte a sóhivatalba az elégedetlen választók jelentős tömege. Egyenes következménye ez annak, hogy az ellenzék nem vette magának a fáradságot, hogy képviselje választóit. A két évvel ezelőtti parlamenti választásnak emlékezetes pillanata volt, hogy az összefogásban részes pártok vezetőiben (két kivétellel) még annyi sem volt, hogy miniszterelnök-jelöltjük mellé álljanak, és megköszönjék azt a kétmillió szavazatot, amit kaptak, egyúttal vállalják a felelősséget a kudarcért. A választók nem felejtették el, hogy csak a voksaikra tartanak igényt, de egyébként meg tojnak a fejükre. Ezt fejezték ki vasárnap azzal, hogy tulajdonképpen leváltották az ellenzéket.

Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és Kunhalmi Ágnes ugyan magyaráz valamit a baloldali értékek védelméről és kérlelhetetlen ellenzékiségről, de inkább történelmi párhuzamokat kellene keresniük. Hiszen beszorultak, mint Ságvári a cukrászdába, illetve megbuktak, mint Rottenbiller.