Tárgyaink

Épp egy éve, hogy meghalt a nagymamám, de az otthonában szinte még minden érintetlenül úgy van, ahogy hagyta. Nem volt még lelki erőnk ahhoz, hogy a holmijait átválogassuk. Eldöntsük, hogy mi az, amit érdemes megtartani, mit lehetne elajándékozni és mi az, amit kidobásra ítélünk? Talán azért is vagyunk ennyire bizonytalanok, mert a nagymamám életében erősen ragaszkodott a tárgyaihoz. Nem volt neki sok, de mivel szegénységben nőtt fel, szinte mindent számon tartott. Csak néhány darabot ajándékozott el a számára legkedvesebb rokonoknak, ismerősöknek. 

Nem úgy mint Beer Miklós püspök, aki a napokban arról tett bejelentést, hogy minden felhalmozott tárgyát szeretné szétosztani még életében. Azt nyilatkozta, hogy szeretettel hív mindenkit nagymarosi otthonába, hogy nézzen körül, és ami megtetszik, azt szívesen odaadja. Ha valaki adományt ad egy-egy tárgyért, azt azoknak a rászorulóknak adja tovább, akik mindig kérik a segítségét.

A püspök azért szeretné továbbadni azokat a tárgyakat, amelyek évek alatt összegyűltek, mert előbb-utóbb szüksége lesz arra, hogy egy idősotthonba költözzön, ahová már nem tudja magával vinni a képeket, a szobrokat, a dísztárgyakat. „Őrzöm a kedves emlékeket, az ajándékozók személyét, de tudomásul vettem, hogy ezekre már nincs igazán szükségem.” – fogalmazta meg Beer Miklós.

Nagyon sok pozitív hozzászólást kapott a püspök bejelentése. Engem is megerősített abban, amit már régóta szorgalmazok a családomban, miszerint karácsonyra, vagy egyéb ünnepekre felesleges tárgyak helyett ajándékozzunk inkább élményt, minőségi időt egymásnak. Vagy olyasmit, amit közösen elfogyasztunk. Legutóbb például a névnapomra a kedvenc süteményemet, almás pitét kaptam ajándékba az anyukámtól. Sokkal jobban örültem az által sütött tálcányi süteménynek, mint bármilyen dísztárgynak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs szükségünk a bennünket körülvevő esztétikus és szép tárgyakra, vagy olyanokra, amelyek megkönnyítik a boldogulásunkat. De az ember egyszer úgy is eljut az életében arra a pontra, amikor pénzben nem mérhető, legegyszerűbb dolgoknak tud a legjobban örülni.